A Budapestről alig 40 kilométerre lévő Gerecse a hazai középhegységeink sorában kissé tán méltatlanul mellőzött kirándulóhely, pedig minden oldalról városok veszik körül: Tatabánya, Tata, Lábatlan, Nyergesújfalu, Tát, Dorog, Zsámbék, Bicske.

A nagyközönségtől egykor elzárt „kormányzati vadászterület” nagy kiterjedésű, zavartalan erdőségei megannyi természeti értéket, kulturális látnivalót rejtenek, kőbányái és régészeti lelőhelyei pedig évezredek emberi kultúrájáról mesélnek (Vértesszőlős).

A Gerecse viszonylag alacsony mészkő- és dolomithegység, legmagasabb pontja a 633 méter magas Gerecse. Számos barlangot is találunk itt, napjainkig a barlangászok mintegy 455-öt tártak fel belőlük (pl. A bajóti Öreg-kő barlangjai, Szelim-barlang). Sziklamászóknak is remek helyszíneket kínál a hegység (Tatabánya sziklamászó hely (via ferrata)).

A hegység középső és nyugati fele a Gerecsei Tájvédelmi Körzet részét képezi, de a Natura 2000 területek lefedik szinte az egész hegységet és peremvidékét. A Gerecse zavartalan hegyvidékén, a dunai szigetvilág ártéri erdeiben, mocsárrétjein vagy a Magyarország legjelentősebb karsztforráscsoportjának számító tatai források környezetében számos növény- és állatritkaság maradt fenn napjainkig, de a tatai tavak térségében több tízezres madárcsapatokban is gyönyörködhetünk.

Az érintetlen természet mellett a kulturális sokszínűség szintén jellemzője a Gerecsének. A magyarsággal évszázadok óta együtt élő szlovák és német nemzetiségek megannyi építészeti örökséget, máig élő hagyományokat hagytak ránk, a gyönyörű fekvésű falvak pedig pezsgő élettel telnek meg szinte az év egészében (Annavölgy, Baj, Bajna, Bajót, Csolnok, Dág, Dunaalmás, Dunaszentmiklós, Epöl, Gyermely, Héreg, Máriahalom, Mogyorósbánya, Nagysáp, Naszály, Neszmély, Pusztamarót, Szomor, Szomód, Sárisáp, Süttő, Tardos, Tarján, Tokod, Tokodaltáró, Úny, Vértestolna).