Jankovich-barlang: a hegység legismertebb képződménye. 10 méter magas és széles szájával, 8 méter kürtővel a hegytetőre is felnyílik. É–D irányú külső folyosója 35 méter hosszú, 20 méter magas falán 7 méteres átmérőjű ablakkal. Belső folyosója 15,5 méter hosszú, DK-i irányba tart. A kupolával és a mélyebb járatok felé kürtő biztosítja az összeköttetést. A barlangjáratok összes hossza 88 méter.

1918-ban Kadicè Ottokár mérte fel, 1913-tól pedig Hillebrand Jenő ásatásai nyomán kerültek elő a barlangi üledékekből a solutréei és a magdalénei őskőkori kultúrák emlékei: csontár, iramszarvascsontból alakított síp, csiszolt csontpálca, és a jellegzetes, lekerekített aljú lándzsahegyek, melyek a helyi kultúrát jellemzik. A fokozottan védett barlang, a feltárását támogató Jankovich Béla egykori kultuszminiszter nevét őrzi.

Kis-kőoldal-barlang: a sziklafal alsó szakaszán, a talpszint fölött 35 méterrel található. Sziklateraszon nyílik 11 méter hosszú, 4 méter széles járata, melyet 1927-ben Baits György talált meg, s melynek barlangi kitöltéséből Hillebrand Jenő jégkori emlősfauna maradványait, solutréei és magdalénei kultúra kőeszközeit ásta ki.

Szalay Ákos-fülke (Öreg-kői-üreg, -kőfülke): a Jankovich-barlangtól északra nyíló szűk, 6 m hosszú, embermagasságú, vízszintes aljú üreg.

Baits György-barlang: a Jankovich-barlanggal a kürtőn keresztül összeköttetéssel bíró barlangjárat, melynek bejáratát törmelék fedte. 1925-ben Hillebrand Jenő tárta fel. A barlang Bajót egykori jegyzőjének nevét viseli.

Öreg-kői 1. sz. zsomboly: az Öreg-kő nyerges hajlata alatt, 300 méter tengerszint feletti magasságban található 1,5 méter széles, 2 méter magas nyílású járat, mely 10 méter mélységig 45°-os szögben lejtő kéményt alkot, majd 40 méter mély függőleges kürtőben folytatódik. Falában táblás barit kristályok voltak, a falakat gipsz borítja. 80 méter hosszú rendszert alkot gömbüstökkel, gömbfülkékkel, melyet borsókő, karfiolszerű kalcit és aragonit díszít. Zárt, denevérek lakta képződmény.