Első okleveles említése (Dagu) 1262-ből való. A kö­­zép­kori falu a maitól DNy-ra helyezkedett el. Tö­rökdúláskor, 1570-ben pusz­taként tar­tot­ták szá­mon, a XVIII. sz. elején, a mai he­lyén te­le­pült új­ra fő­ként fel­vi­dék­i szlovák és a kör­nyék­ről be­te­lepült sváb tele­pe­sekkel. A Szt. Ka­ta­lin-temp­lom (1770) mai, klasszi­cis­ta alak­ját az 1826-os át­épí­tés során nyer­te el. A fa­lu­ha­tá­rból, a föld­ből ke­rült elő hazánk leg­ré­geb­bi ha­rangja, mely az esz­tergomi Balassa Bá­lint Mú­ze­um­ban lát­ha­tó.