Bajót
Nyergesújfalutól délre fekvő, több mint 1500 lakosú észak-gerecsei község.
Túraajánlatok
Kelet felé, az Országos Kéktúrába csatlakozó ki jelzésen közelíthető meg a 375 m magasságú Öreg-kő látványos sziklafala és annak barlangjai. A legnevezetesebb a Jankovich-barlang.
Péliföldszentkereszttől DK-i irányba vezető ösvény mellett, kis háromszög alapú magaslaton (Berényvár) egykor földvár állt. Az erődítmény kora ismeretlen, a dombocska árokkal átvágott DK-i sarkán egy római őrtorony tűzhelyét és cserepeit találták meg. A dombot délnyugatról földnyelv köti össze a szomszédos magaslattal, amelyet szintén átvágtak egy árokkal. Ismeretes a földvár Beránvár elnevezése is, melyet Bertramusról, Simon ispán fivéréről kapott.
Látnivalók
Műemlék jellegű a bajóti r. k. templom. Egy XIII. sz.-i, román templom az eredete, melyből csak a vaskos kőtorony és a hajó egy része maradt fenn. A XV. sz.-ban gótikus stílusban átépítették. A megmaradt gótikus rész a torony északi bejárata. Mai alakját a XVIII. sz.-ban nyerte el, így a hajó nagyobb része és a szentély barokk lett. Berendezése (oltár, szószék) szintén barokk.
Története
Régészeti leletek bizonyítják, hogy Bajót területén már az őskortól kezdve emberek élnek: az Öreg-kő sziklafalában nyíló Jankovich- és Baits-barlangban a solutréei és magdaléni kultúra leleteire bukkantak. A római korból egy domborműves, két alakot ábrázoló sírkő látható a plébánia falába építve, a környéken további sirköveket, domborműves kőkoporsót és pénzérméket találtak.
A község első írásos említése Imre király 1202-es keltezésű oklevelében olvasható. Benedek herceg, erdélyi vajda feleségül vette Aragóniai Konstancia királyné Tota nevű udvarhölgyét. A király beleegyezett, hogy a herceg hitbérül adhassa fiatal hitvesének a korábban királyi adományként kapott Bajótot és Martonfalvát. Tota asszony fiatalon meghalt, bátyja, Simon ispán (a Nagymartoni család alapítója) örökölte a birtokot. Ő építtette a várat és a templomot, de a vár 1332-re, a birtoklásáért Csák Mátéval folyó háborúskodások alatt elpusztult.
A várfal maradványai a r. k. templom déli oldalában ma is megtalálhatók. Bajót a törökdúlások miatt többször elnéptelenedett, majd a Rákóczi-szabadságharc idején, az ún „sáncvár” ostromában (1706) a labancok úgy feldúlták, hogy ismét pusztává vált. Újratelepítésére csak 1711 után került sor.
Közigazgatásilag Bajóthoz tartozik a tőle 2 km-re, a nagysápi országút mellett, szép környezetben fekvő Péliföldszentkereszt. Árpád-kori település volt, 1263-ban említették Péy néven. Egykor templomos lovagok lakták, akik 1273-ban kis kápolnát építettek csodatévő szentkúttal. A török korban azonban elpusztult, de kápolnájának romjai még a XVIII. sz.-ban álltak.
Esterházy Imre prímás, esztergomi érsek hivatalosan zarándokhellyé nyilvánította, és ő építtette 1735-ben a (volt) nazarénus barokk kegytemplomot. A rend- és zarándokház épületegyüttese 1763-ban, Barkóczy Ferenc hercegprímás idején épült. Szintén ebben a században állították a barokk kálvária-szoborcsoportot, a stációk viszont sokkal újabbak, 1940 körül készültek. 1913–50 között a szalézi rend kegyhelye. A rendház épülete a szocializmus idején sokáig vájártanuló-iskolaként működött. 1990 óta ismét a szaléziaké, ifjúsági központ és lelki-szellemi üdülöhely, búcsújáróhely (tel.: 33/506-340).