funiQ logo

Lábatlan

Látnivalók

Református templom

A műemléki védelem alatt álló templom egy domb tetején, szabadon áll, keletelt, egyhajós, poligonális szentélyzáródású. Nyugati homlokzata előtt, támpillérekkel megerősített torony található, a szentély felett pedig kontyolt nyeregtető. A hajó fala a keleti oldalon párkánymagasságig középkori eredetű. A szentélyen és a déli oldalon támpillérek, gótikus ablakok és kapu, a szentély északi oldalán pedig gótikus sekrestyeajtó található. A belső tér síkmennyezetes, a hajó bejárati oldalán fakarzat látható. Berendezési között megtalálható 1825-ben készült úrasztala, valamint egy 1887-ben a Gerenday Cég által készített keresztelőmedence is. A templombelső, faberendezése 1873-ból származik. Árpád-kori eredetű templom helyén épült a 14-15. században. A támpilléres tornyot 1788-ban építették a homlokzathoz, 1894-ben neogótizálták, a középkori részek jelentős elbontásával, ekkor épült a torony északkeleti oldalán található toldaléképítmény is. 1997-ben és 2000-ben felújításra került. A 2000-ben folytatott kutatás során egy vélhetően 14. század előtti templom falsarkát tárták fel.

Gerenday-ház és Gerenday-kert

A Gerenday Közösségi Ház és Kert Lábatlan központjában a 10-es számú főútvonal mentén várja az érdeklődőket.

Az épület és az azt körülvevő 2,02 Ha területű park 1847-től volt a budapesti Gerenday család tulajdonában., mikor Gerenday Antal Piszkét választotta családja nyári lakóhelyéül szerez a Gerecse vörös márvány bányáiban, és Piszkén kőfaragó telepet létesít. A 150 embert foglalkoztató Gerenday-féle emlékmű és építési anyag rt. a kor vezető cége volt, amit később Pestre telepített át. Ők készítették el hazánk számos jeles személyiségének, így többek között Kisfaludy Károly, Vörösmarty Mihály, Kölcsey Ferenc, Garai János síremlékét. A sírköveken kívül kandallókat, kálváriákat, emléktáblákat és köztéri szobrokat is készítettek. Gerenday Antal maga szervezte a piszkei hajóállomás felépítését, ez időtől vízen szállíthatta a márványt Pestre. 

Az építkezések az 1900-as évek elején fejeződtek be. Ekkor készült el az Esterházy-stílus jegyeit viselő, de jellegzetesen polgári lakószárny, amely hosszú évtizedekig a család kedvelt nyári tartózkodási helye volt. A család tevékenyen kivette részét a falu kulturális és közéletéből, 1864-ben kálváriát építettnek a templom fölé, majd 1868-ban megalakították a Piszke-Karva Olvasókört, amely az úrikaszinó szerepét is betöltötte és a második világháború végéig fennállt.

Az épület 1990-ig volt a család tulajdonában, amikor a Gép- és Alkatrészgyár Lábatlani Gyára megvette a tulajdonjogot a családtól, majd 1999-ben a parkkal együtt eladásra kínálta. Lábatlan Nagyközség Önkormányzata megvette a területet és ünnepélyes keretek között 1999 májusában Lábatlan lakói nevében átvette a jelképes kulcsokat Lukácsy Andrástól, a család örökösétől. A kúria megmaradt berendezési tárgyait, a bútorokat és a festményeket restauráltatták, melyek megtekinthetők a Közösségi Házzá alakított épületben.

Pincesor

A Neszmélyi borvidék a Dunántúl északi részén, a Gerecse és a Vértes napsütötte lankás dűlőin terül el, északról a Duna, nyugatról a Kisalföld határolja. Területe 1400 ha. A dombvidék szőlőtőkéiről a löszös talaj, a Kisalföld felől érkező meleg áramlatok és a mérsékelten nedves-hűvös éghajlat hatására illatokban és zamatanyagban gazdag, állandó minőségű borok születnek. Egyedi mikroklímája elsősorban a fehérborok szerelmeseinek kínál finom illatú, kemény, karakteres, savban gazdag nemes italokat. A történelmi borvidékről a nemes italokat korábban Bécsbe, Vatikánba is szállították.A nagy múltú Borvidéken a szőlő- és borkultúra gyökerei egészen a római korig nyúlnak vissza. A borvidékre jellemző igen karakteres nedűk a magas savtartalomnak köszönhetően jól bírták a vízi szállítást, ezért szinte egész Európában ismertté váltak. A szőlőkultúra nagynevű területei ez időkben Neszmélyen a Meleges-hegy, a Kásás-hegy, a Korma, Szomódon a Vár- és Leshegy, Esztergomban pedig az Ispita, a Diós és Arany ültetvényei voltak. Később az Eszterházy Csákvári Uradalom híres ászári mintaszőlészete és pincészete szerzett messze földön hírnevet a vidéknek.

Sajnos a virágkornak a XIX. század végén, az ország szőlőtermelőit sújtó filoxéra-járvány véget vetett. A hírnév, amit évszázadokon keresztül viselt, a II. világháborút követő időben olyannyira megfakult, hogy borvidéki rangját is elvesztette. Az utóbbi évtizedekben a gondos szőlősgazdáknak köszönhetően boraink minősége jelentősen javult, hírnevét kezdi visszanyerni, 1977-ben Ászár-Neszmélyi néven visszakapta a borvidéki rangját is, mely 2009-ben Neszmélyi borvidékre változott. Az 1400 hektár területű borvidék pincészeteit 2008-tól három körzet öleli fel: az Ászári, a Neszmélyi és a Tatai hegyközség. Ászári körzet települései: Ászár, Bársonyos, Császár, Csép, Ete, Kerékteleki, Kisbér, Nagyigmánd, Vérteskethely. Neszmélyi körzet települései: Bajót, Dunaszentmiklós, Esztergom, Kesztölc, Lábatlan, Neszmély, Nyergesújfalu, Mogyorósbánya, Süttő, Szomód, Tát, Tokod. Tatai körzethez települései: Baj, Dunaalmás, Kocs, Mocsa, Tata, Vértesszőlős.A borvidék borai kemények, karakteresek, savban gazdagok, illatban finomak. 

Katolikus Templom

Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék említést tesz Pizke plébánia László nevű papjáról. A települést az 1570-es török összeírás már elpusztult helynek jegyzi. A török kiűzése után a középkori településtől távolabb alakítják ki az új-Piszkét magyar és főképp német telepesek. Az 1732. évi visitatio cannonica erről ezt jegyzi fel többek között: Nyergesújfalu filiája (a nyergesújfalui pap Nyergesújfalu mellett a környező településeken is tart misét), Gyulai Ferenc birtoka, temploma nincs, lakói újonnan betelepült svábok.  A mai templom egy a németek által 1792-ben emelt templom helyébe épült 1900-ban (300 m2). 1926-ban önálló lelkészség, 1930-tól plébánia. 1947-ben a háborús károk kerültek kijavításra. 1975-ben új liturgikus teret alakítanak ki. Az egyházi tulajdonban lévő új plébániaház 1977-ben épült fel.

Története

A mai Lábatlan két település, Lábatlan és Piszke egyesítésével jött létre 1950-ben. Területéről mind az újkőkorból, mind a bronz- és vaskorból ismertek tárgyi emlékek. Délebbre, a pisznicei kőbányáknál lévő épületmaradványokról feltételezik, hogy római eredetűek, s Piszkén egykor római őrtorony (burgus) állt.

Lábatlan első okleveles említése 1267-ből származik egy IV. Béla által kiadott adományozólevélből (neve a hagyomány szerint egy féllábú birtokosára utal), Piszkét pedig egy 1332-es pápai tizedjegyzék említi először. 1489-ben Lábatlani Gergely domonkos szerzeteseket hozott Piszkére és kolostort építtetett. A török időkben a rendház elpusztult, a települések lakossága megtizedelődött.

A kiegyezés után fellendülő ipar jótékonyan hatott mindkét település fejlődésére: portlandcementgyár létesült, majd elkezdődött a pisznicei vörös mészkő („piszkei márvány”) kitermelése, 1925-ben pedig üzembe helyezték a piszkei papírgyárat. Mindkét gyár utódai a mai napig működnek. Lábatlan 2004-ben városi rangot kapott.