Kezdjük sétánkat rögtön két idézettel: “Általában az emberek, hát fontosak az emberek a városban? Párisban csak az emberek utálatosak és érdektelenek. Én a várossal akarom Önt megismertetni, azt hiszem, a házak az igazán lényegesek.” írja 1935-ben Szerb Antal, a Pesten tanító, de lelkében örök budai irodalomtörténész, a Nyugat folyóirat harmadik generációjának legtehetségesebb írója, esszéistája “Budapesti kalauz marslakók számára” című könyvecskéjében.

Mivel a Budapest100 közönsége nem marslakó, sőt a szervezői sem; és ugyan mi is a várossal akarjuk megismertetni Önt, de nekünk az emberek és az ő történeteik ugyanolyan fontosak. Jöjjön tehát a másik idézet, az egyik kutató önkéntesünktől, aki így indult neki a rakparti tematikának 2017-ben: “Nagyon szeretem Budapestet, különösen a régi házak romantikája varázsol el. Egy-egy épület mellett elhaladva mindig beleképzelem magam a ház lakóinak életébe, milyen lehetett, amikor a kapun belépett a postás, vagy amikor a szerelmes fiatalok kiszöktek egymáshoz az éj leple alatt.”

Mi más is lehetne tehát a legideálisabb kiindulópont egy újbudai Budapest100 sétának, mint egy 2017-ben ünneplő bérpalota a Szent Gellért téren? A hármas számú házban irodát fenntartó építészek nyitották ki a fesztivál idejére a Budapesti Műszaki Egyetemhez mindig is szorosan kötődő épületet, bár első sorban nem az ő múltbéli kollégáik látogatták a házban működő kávéházat, mert ismertebb vendégei inkább kémia professzorok vagy gépészek voltak. Ennek az az egyszerű magyarázata van, hogy a BME campus CH, azaz Chemie épülete a közvetlen szomszéd. És hogy mitől kapta az épület az Eraviszkusz nevet, az a bővebb leírásból kiderül.

Eraviszkusz-ház Az 1900-as évek elején épített palotában 1905-től a Műegyetem kávéház, vendéglő és sörcsarnok kapott helyet. Ebben az időben a Műegyetem diákjainak és tanárainak fő találkahelye volt az épület. A Szent Gellért térre és a Duna-partra néző Eraviszkusz-ház ma a Palack Borbárnak ad otthont.

A Lágymányos városrész legnagyobb, legismertebb intézménye, a Budapesti Műszaki Egyetem történelmi campusa mellett haladunk tovább a Budafoki úton, és a kerítést követve jutunk el sétánk következő állomásához, a Bertalan Lajos és a Budafoki utca sarkára.

Az egyetem és tulajdonképpen a Gellért-hegy és Kopaszi-gát közötti egész negyed egy - városi léptéket tekintve nagyon fiatal - huszadik századi lelemény Budapest történetében: a Duna még 120 évvel ezelőtt is vígan hömpölygött itt. A vigalom sajnos a Duna-part mellett élőkre nem mindig volt jellemző: a rakpartok kiépítéséig rendszeres és súlyos árvizek pusztították az ember alkotta létesítményeket.

Az 1870-es években Buda, Pest, Óbuda és a Margitsziget egyesítésével jött el az idő, hogy az ilyen rettentő drága közmunkákat is elkezdje Budapest Székesfőváros erre kijelölt hivatala, a Közmunkák Tanácsa.

Maga a Kopaszi-gát, a mai Szent Gellért tértől indulva a Lágymányosi öbölig is 1873-ra készült el, egy évre a városegyesítő törvény beiktatása után. A gát - ami igazából egy földnyelv volt - és a budai szárazföld között így egy tó alakult ki, aminek a partja a mai Bartók Béla út vonalán haladt a BME könyvtár magasságáig, onnan a Bertalan Lajos utca törésvonaláig húzódott, majd a Stoczek József utcán keresztül a mai Infopark A épületének nyugati homlokzata előtt tartott a Kelenföldi Erőmű alállomása után dél felé, hogy belefusson a mai napig létező Kopaszi-gát öblébe, és onnantól “szokásos” Duna-partként folytatódjon.

Lágymányos a tó feltöltésével és az Egyetem ideköltözésével az 1910-es években indult fejlődésnek, és a város csak 1930-ban döntött a tó teljes feltöltéséről. Így kezdhetett épülni 1910-ben a már addigra a természettől elnyert területre a Bertalan Lajos utca 20. szám alatti ház, amelyet 1914-ben adtak át.

Százéves házak Újbudán - Bertalan Lajos utca 20. Lágymányos a korabeli tó feltöltésével az 1910-es években indult fejlődésnek, ennek egyik korai épülete az 1904-ben átadott Bertalan Lajos utca 20. alatti ház. A hullámzás motívum nemcsak a homlokzaton, de a lépcsőkorlátokon is megjelenik, ráadásul a mozgalmas külső gazdag díszítéssel van ellátva.

A Bertalan Lajos utca sarkáról nem megyünk messzire, csak ahol eddig jöttünk, a Budafoki utcán tovább, egészen a 35-ös számig. Az épület mellett kezdetben foghíjtelkek voltak, az egyiken később egy alkalmi temető is működött, de mindig érdekes lakói voltak: erről bővebben is olvashatnak a házról szóló cikkben.

Százéves házak Újbudán - Budafoki út 35. A Budafoki út és környéke az 1910-es években sokkal nyugodtabb, kevéssé lakott környék volt, mindenféle üzlettel: pék, zöldséges, fagylaltgyár, húscsarnok. A 35. szám mellett kezdetben foghíjtelkek voltak de azóta teljesen beépült az utca, ismert és emlékezetes lakókkal.

Még egy kicsit maradunk a Budafoki úton, azonban most nem magánház felé indulunk. A 2015-ben a “best of” Budapest100-on ünneplő ház mai dolgozói a szokásos menettől kicsit eltértek: maguktól jelentkeztek, hogy meg szeretnék mutatni a székhelyüket az áprilisi fesztiválon. Abban az évben minden, 1911-15 közt épült ház lakóközösségét meghívták a szervezők, így az akkor már 103 éves, 1912-ben épült volt dohánygyárat is nagy örömmel fogadták a megnyitó házak közt. Ma a Lechner Tudásközpont lakja a dohányraktár épületét, egy dokumentációs központtal, amelynek kiállító helyisége is van. A gyártelep eredeti épületei ugyan ipari műemlékek, azonban száz év változás-bővítés meghagyta a nyomát. A portástól nyugodtan meg lehet kérdezni, merre van a dokumentációs központ, ha éppen van kiállítás benne, ügyfélfogadási időben érdemes felfedezni a gyártelep belsejét is.

Százéves házak Újbudán - Budafoki út 59. (volt Dohánygyár, Lechner Tudásközpont) A Budapest Lágymányosi Magyar Királyi Dohánygyár épületkomplexuma 1912-ben készült el teljesen. A századforduló ipari építészetének érdekes és szép példája: a funkcionalitás párosul a diszkrét historizáló és szecessziós részlet- és díszítő formákkal. Ma a Lechner Tudásközpont működik itt.

A Budafoki úton kicsit visszamegyünk, és balra bekanyarodunk a Karinthy Frigyes útra. Az utunk egy nagyon újbudai házhoz visz: a XX. század elején a mai nagy-Budapest még nem létezett, az akkori város még csak öt kerületből állt, a mai XI. még az első része volt, bár a határok is máshol voltak, mint ma. 1920-ban a dohánygyárral szemben lassan nőtt ki a földből az a sűrű, magas házakkal tűzdelt negyed, ami ma látható. Még 1920-ban is, az ablakból kinézve, inkább csak gesztenyefákat, kisvárosias környezetet látott Karinthy Frigyes, aki 1930-ig élt a később róla elnevezett utca 2-es számú, majd 1934-ig a 22-es számú házában. Neki nem adatott meg az a furcsán megtisztelő helyzet, mint Deák Ferencnek, aki a még az életében róla elnevezett utcában lakott egy szállóban élete alkonyán. Karinthy igazolványában a lakcíme még Verpeléti út volt, amely egy Heves megyei kis város a Mátra lábánál.

Budapesten ugyan több, városról elnevezett közterület van, gondoljunk csak arra, ahonnan jöttünk: Budafoki út, de említhetnénk a Soroksárit vagy a Váci utcát is, azonban ezek országutak kezdetei voltak, amelyek valóban oda vezettek, ahova a nevük mutatta, tehát természetes módon kapták nevüket. A Verpeléti út azonban 1909-ben kapta a nevét a Fővárosi Közmunkák Tanácsától, és csak 1957-ben lett Karinthy Frigyes út híres lakója után. Fia írt is a lakhelyüket adó környékről, ezt a ház bővebb leírásában lehet olvasni.

Százéves házak Újbudán - Karinthy Frigyes út 24. A volt Verpeléti (ma Karinthy Frigyes) út 24. alatti ház szomszédságában lakott az utca későbbi névadója. Az épület ékessége a tágas bejárati csarnok, ahol a lábazatot sárga Zsolnay-csempe borítja. Az 1914-ben épült házban a régi időket idézi a fennmaradt százéves szecessziós levélszekrény is.

Nem megyünk messzire innen, csak egyenesen tovább a másik nagy írónkról elnevezett közterület, a Móricz Zsigmond körtér felé. Majdnem a sarkon lesz az előzőhöz hasonlóan Karinthy lakóhelyének szomszédságában található, 1914-ben elkészült épület: ezúttal azt vesszük szemügyre, amely mellett az író tíz évig élt (sétánk előző állomása melletti házban csak 4 évig). Azonban ennek az épületnek nem Karinthy az érdekessége, hanem maga az épület, ami kétség kívül az utca egyik legszebbike. Kívülről - és ha szerencsénk van, belülről mindenképpen - érdemes megnézni. De az sem elhanyagolható, hogy mit rejtett a gyönyörű homlokzat, erről is lehet olvasni a bővebb leírásban.

Százéves házak Újbudán - Karinthy Frigyes út 4-6. A Karinthy Frigyes út egyik legszebb háza 1914-ben épült. Egyik érdekessége, hogy tömör bejárati ajtó helyett egy átlátszó fazettázott üvegű kaput látunk. Az udvaron nem csak a járószint készült Zsolnay lapokból, de körben a lábazat éppen olyan, mint amilyet a kisföldalatti megállóinál használtak.

Sétánk következő állomása a Móricz Zsigmond körtéren át jobbra kanyarodva a Bartók Béla útra vezet. Az 50-es számú épület egy sokkal kevésbé díszes, azonban nagyon érdekes kiképzésű ház, amelyet a modern építészet előfutárai, Málnai Béla és Haász Gyula terveztek.

Mindketten Lechner Ödöntől tanultak a legtöbbet, azonban nem másolták a mestert, inkább újító szellemét tekintették példának. Ezt láthatjuk legismertebb művükön is, a Nádor és Mérleg utca sarkán álló Cseh- és Magyar Iparbanknak épült házon is, amely avatatlan szemnek nem mond sokat a korszak többi épületéhez képest csupasz homlokzatával. De az már csak úgy van, ahogy a németek mondják: "Der liebe Gott steckt im Detail", azaz "a Jóisten a részletekben lakozik" -- mert ennél az épületnél inkább a kisebb és belső részletekre figyeltek a tervezők.

Százéves házak Újbudán - Bartók Béla út 50. Az 1914-es ház építése előtt a térség a Duna árterébe tartozott, így az akkori Fehérvári, mai Bartók Béla úton csak szántóföld és szőlő volt. A szabályozásokat követően az út a kerületrész fő útvonala lett. Az 50-es számú épület premodern stílusban készült Málnai Béla és Haász Gyula tervei alapján.

Sétánk következő állomása a Bartók Béla út “sztárja”, az irodalmi kávéházával híressé vált Hadik-ház. És hogy miért pont Hadik? A futaki grófi Hadik család igazi katonacsalád volt, első neves tagja András, aki a poroszok ellen vitt véghez nagy tetteket az örökösödési háborúban még Mária Terézia uralkodásának kezdetén. Ugyan csapatait erőltetett menetben terelte haza a jól megsarcolt Berlinből, de arra azért szánt időt, hogy ajándékot, a város címerével hímzett, helyben készült női kesztyűket vigyen császár- és királynőjének. Unokája, Ágoston már az 1848-49-es szabadságharcban a magyar oldalon küzdött a Habsburgok ellen, a délvidéki harcok után hadosztályparancsnokként szerelt le.

Erről a családról nevezték el az 1898-ban épült laktanyát, amelyről az 1911-ben nyílt közeli kávézó is kapta a nevét. A tulajdonos abban reménykedhetett, hogy a közeli tisztek majd eltartják az üzletet, azonban a virágkorra még várni kellett bő egy évtizedet, és nem is katonák jöttek első sorban, de beszéljen erről a Karinthy-család a bővebb leírásban.

A 2010-ben újranyitott kávézó és lakóház az első, 2011-es Budapest100 alkalmával még nem szerepelt a programok közt, azonban ezt 2015-ben bőséggel pótolták a lakók és a kávézó legénysége. Zenés reggelivel indították mindkét napot, aki pedig csak arra járt valamikor két műsorszám közt, megtekinthette a gangos folyosón, az emeletek közt kifüggesztett archív fotó kiállítást. Sőt, az igazán figyelmesek azon is kuncoghattak, hogy a volt portás lakás mellett ez a felirat olvasható: “A lábtörlő használata a további intézkedésig díjtalan!”

Hadik Ház, kávéház A szecessziós stílusban épült Hadik kávéháznak legendás irodalmi múltja van. A XX. század neves írói töltötték itt napjaikat, mint például Kosztolányi Dezső vagy Karinthy Frigyes. A II. világháború alatt bezárt kávézház 2010-ben nyitott meg újra, különféle programlehetőségekkel várva a vendégeket.

Utolsó állomásunk következik: befordulunk a Gárdonyi térre a Hadik saroképülete előtt, és jobbra fordulunk a Bercsényi utcába. Az 1910-es évek elején a kerület krónikása, már a Dohánygyár kényelmét élvező Zolnay Vilmos említi ezt a frissen kialakult utcát emlékirataiban. Hogy milyen házak mellett mehetett el éjszakai sétái során Zolnay Vilmos? 1894-ben létrejött a Kelenföldi Házépítő Egylet és a századforduló táján alakult meg Holek Sándor üzletember kezdeményezésével az Országos Tisztviselő Szövetség égisze alatt az első társasházi érdekeltség, mely a Bercsényi utcában öt épületet húzott fel szövetkezeti alapon. Holek volt az is, aki kiépíttette az Átlós út mentén a közműveket, utakat és utcákat (Átlós útnak a mai Bartók Béla egy részét nevezték, az elejét a Móriczig Fehérvári útnak hívták).

Ha a foglalkozásként megjelölt szakmákat vesszük figyelembe, akkor megállapíthatjuk, hogy az állami- és magántisztviselők vannak túlsúlyban, illetve rendkívül magas az úgynevezett magánzók aránya is a Bercsényiben (magánzó alatt olyan személyt értettek a korszakban, aki a vagyonából él). A lakatostól a hírlapíróig, a pezsgőgyárostól egy malom igazgatójáig, a rendőrtől a nyugalmazott vasúti alkalmazottig, az „operazenésztől”, a mérnökig, tanárig rengeteg foglalkozás képviselői laktak itt.

Azért azt talán nem túlzás kijelenteni, hogy elsősorban a középosztály számára szolgált otthonul a Bercsényi utca. Még a Hadikban megkezdett kávés téma sem hagy el bennünket, de azt is megtudhatjuk, hogy a 8-10-es szám alatti házat építtető Kutlányáról, az egykori lókupecből lett lágymányosi vállalkozóról mit írtak a korabeli újságok.

Százéves házak Újbudán - Bercsényi utca 8-10. Az épületegyüttest Kutlánya János egykori lókupecből lett építési vállalkozó megbízásából építették 1913-ban. Az épület tulajdonosa 1945-ig egy ügyvéd volt, aki maga is a házban élt. Építésekor modern felszerelésű ház volt, minden lakáshoz tartozott konyha és alapfelszerelés volt a redőny is.

A Budapest100 az egész várost megmozgató, rendhagyó civil esemény, amely 2011 óta sikeresen hívja fel a figyelmet a körülöttünk lévő építészeti értékekre, és az ott élők történeteire. Önkéntesekkel szervezett, közösségépítő városi ünnep, amely izgalmasan sokféle városlakót és generációkon átívelő közösségeket hoz közelebb egymáshoz.