A levéltárban található eredeti dokumentumok szerint 1914-ben épült a ház Bach János tervei alapján, Schneller Jenő és neje, Fill Ludmilla megrendelésére.

A tömör bejárati ajtó helyett egy nagy, átlátszó fazettázott üvegű kapu áll. Az udvaron nem csak a járószint készült Zsolnay lapokból, de körben a lábazat éppen olyan, mint amilyet a Millenniumi Földalatti Vasút megállóinál használtak.

A szegecselt acélgerendákon függő, kanyargós körfolyosókon pedig eddig még sehol másutt nem látott Zsolnay lapok érdekes virágmintái kísérik az ember lépteit. A legfelső szint üvegtetejét kacskaringós kovácsoltvas konzolok tartják.

Egy rövid ideig a bejárattól jobbra működött a Lágymányosi zsinagóga átmeneti imaháza is. Helyét később kávéház, majd közért és zöldséges vette át. Mellette férfi-női borbély fogadta a kuncsaftokat. Mostanra itt már csak férfi hajat vágnak, de a szomszédos húsbolt a hölgyeket is kiszolgálja.

1945 után a volt bőrdíszmű – ma dohánybolt – helyén egy bácsika rádióműszerész boltot nyitott, valamint nyilvános telefonfülkét is üzemeltetett. A mai nyomdai üzlet a Királyi Írószer és Papírboltnak adott otthont, illetve a Fuchs és Társa családi vállalkozás vas- és acélkereskedése a különböző szálvasak mellett edényeket is árult szomszédjában. A házmester lakásának ajtaja ma is eredetiben látható az előtérben.

A viceházmester lakott a padláson, de volt itt még két mosókonyha, vasalószoba, két szolgaszoba és poroló tér is. Az eredeti liftet már lecserélték, de annak idején használatukért a házmestert illette a viteldíj. Az első és a második emelet utcai lakásaiban az erkélyes hosszú szobák még akár bálteremnek is beillettek volna.

Az épület sok neves művésznek is otthont adott. Köztük Rősler Endre operaénekesnek, Zeneakadémiai tanárnak és második feleségének, vagy éppen az operaházi táncosnő Morgányi Jozefinnek is. Nagy Nándor festőművész-rajztanár és egykori ciszter tanár is itt élt a szintén festőművész feleségével. Perényi Eszter napjaink híres hegedűművésze a mai napig itt él.

Budapest ostroma alatt, 1944. december 27-től 50 napon át kényszerültek a ház lakói az óvóhelyre menekülni. A villany, gáz és víz nélkül összezárt több mint 100 ember mindennapjait a feszültség és a viták is keserítették.

A ház a szépséges díszeivel és történetével igazi kincse a környéknek.