A volt Verpeléti (ma Karinthy Frigyes) út 24. alatti, Schwarcz Jenő és Horváth Antal által tervezett ház szerényebb díszítésű épület, ékessége a tágas bejárati csarnok, ahol a lábazatot lila-fekete futóval díszített sárga Zsolnay-csempe borítja.

Az 1914-ben épült házban a régi időket idézi az előcsarnokban fennmaradt százéves szecessziós levélszekrény. Emeletenként hat lakás épült, ebből három kétszobás, kettő háromszobás, egy pedig három szoba-hallos volt. A házban központi porszívórendszer működött. A magasföldszinten helyezkedett el a házmester és a kapus lakása, a tetőtéri szinten pedig a viceházmesteri lakás, valamint két mosókonyha és egy mángorló helyiség. A kapuval szemközt, a lift melletti kis helyiség kapusfülkeként funkcionált.

A bérlők társadalmi összetétele a lágymányosi városrészre jellemző középosztályi képet mutatott. Az első lakók tisztviselők, magánhivatalnokok, mérnökök, katonatisztek, magánzók és értelmiségiek voltak. A lakók viszonylag gyorsan cserélődtek. Bár a környék ma már a kerület városközpontjához kapcsolódik, ez az utcaszakasz a külvárosias jellegét mindmáig megőrizte.

A városrész krónikása, az ifjúkorában a szomszéd házban élt Karinthy Ferenc így vallott erről: „Nem szép vidék, nem is egységes. Ha idegenek szemével próbálom nézni, semmi különöset nem találnék benne. De aki itt él, annak épp ez a sokszínűsége érdekes, vonzó. Periféria volt, falu is, város is. Noha Budapest azóta hatalmasat nőtt, messze túlnőtt Lágymányoson, ebből a jellegéből máig megőrzött valami. A külváros szépsége, költészete: ez a huszadik század ajándéka a magyar irodalomnak.”