A Budapest Lágymányosi Magyar Királyi Dohánygyár tervei 1908-1909 folyamán kerültek le Zobel Lajos, az építtető Kereskedelemügyi Minisztérium főtanácsos építészének asztaláról, aki ezidőtájt tervezte a Pécsi Dohánygyárat is.

A funkció, a gyártási folyamat-technológia racionális megoldása eredményezte a tömbök csoportosítását a sajátos formájú telek adottságaihoz igazítva. A Karinthy úti front mögött, a telek sarkaiban helyezték el az Igazgatósági épületet és egy lakóházat. Az egyes számú kapu mögött pedig egy tervezett útvonal nyitása okán egy sajátos nyitott háromszög alaprajzú műhely-pavilont telepítettek.

Ezt az épületet és a Lechner Tudásközpont Területi, Építészeti és Informatikai Nonprofit Kft. irodáit, terv- és dokumentumtárait magában foglaló raktár bal oldali szakaszát a MOL-irodaház építésekor bonthatták el.

A raktárépület a hazai ipari vasbeton szerkezetépítés számon tartandó példái közé sorolható. A vasbeton építészeti alkalmazása – szilárdságtani és tűzbiztonsági okokból – az 1900 körüli években robbanásszerűen terjedt el. Az adatok arra utalnak, hogy a szerkezettervező maga Zobel lehetett, ugyanis az egyik épület „nyugtani” számítását maga végezte. A vasbeton pillérvázas konstrukciónak előnye volt az is, hogy a tartószerkezet és a válaszfalak rendszere függetlenedett egymástól, tehát mindig az aktuális funkcióhoz illeszkedhetett a térsorolás. A megőrződött tervek visszautalnak az eredeti funkcióra is: az alagsorban volt pl. a burnót-liszt raktár, az első emeleten a kész gyártmányt tárolták. A belföldi nyersanyagokat a földszinten, a külföldit a második emeleten őrizték, de itt volt a Havanna szivarcsomagoló is.

A komplexum 1912-ben készült el a maga teljességében. A századforduló ipari építészetének érdekes és szép együttese: a funkcionalitás párosul a diszkrét historizáló és szecessziós részlet- és díszítő formákkal. Figyelmet érdemel az egykori kerítés építmény is. Az együttes kerületi védelem alatt áll.

Forrás: Lechner Tudásközpont