A ma a Bartók Béla út 1. szám alatt álló lakóház története az 1900-as évek elején kezdődik.

A XVIII. század végén, amikor még csak a Gellért Gyógyfürdő elődje, a Sárosfürdő létezett, állt egy földszintes, nádtetős épület nagyjából a tér közepén, a Sinel vendéglő, amelyet tulajdonosáról, Sinel Rezsőről neveztek el.

A Sárosfürdő a Sinel vendéglővel együtt akkor tűnt el, amikor 1894-ben a főváros hozzáfogott a Ferenc József híd építéséhez, majd a tér rendezéséhez és a Gellért rakpart kiépítéséhez. Az új híd tengelyébe eső, többnyire földszintes épületeket elbontották és ez várt a Duna-parton a Rudas fürdőig húzódó viskókra is.

1903-ban Müller Ignác Lajos, illatszergyáros- és kereskedő rendelte meg a ma látható, háromemeletes, sarokkupolás bérház terveit. A kész épület pedig valószínűleg már a következő év végén elkészült. Az 1910 körül a Szent Gellért térről készült képeken ez az épület már büszkén tör a magasba, a szintén elkészült Műegyetem CH épületével és az Eraviszkusz-házzal együtt, míg a Gellért Szálló telke ekkor még üresen állt. A Gellért Hotelt 1911-ben kezdték el építeni és csak 1918-ban vehették birtokba a látogatók.

1910 környékén az akkori Fehérvári út 1-ben (ma Bartók Béla út 1. szám alatt) már működött a Gellért Kávéház, amelyet a korabeli fényképen látható Gebauer, és mellette a Gellért Kávéház felirat jelez a Kemenes utcai homlokzat alján.

Az első Gebauer-kávéházat Gebauer József nyitotta a Sas utcában az 1800-as évek második felében. Tucatnyi gyermeke közül hárman, unokáig közül négyen követték a vendéglátó szakmában. Egyik unokája, Gebauer József 1909-ben eladta a Ferenc körút és az Üllői út sarkán álló kávézóját és Budára települt, a Gellért szálló mellé. Új kávéháza a Gebauer, majd 1914-től a Gellért nevet viselte. Gebauer József gyermekei több hasonnevű kávézót is nyitottak.

Az ifjabb Gebauer a kávéházat kétszintessé alakíttatta, az emeleti lakásából egy kis ablakon figyelte imádott kávézója életét. A Gellért Kávéházat a kor neves mérnökei, tanárai, festői és szobrászai egyaránt látogatták. Itt írta verseit Somlyó Zoltán, és itt írta egyik asztaltól a másikig sétálva Tersánszky Józsi Jenő a "Legenda a nyúlpaprikásról" című kisregényét. A pincerészben Gebauer Béla megnyitotta a Kakasfészek Éttermet, ahol engedély nélküli tánczene és cigányzene szólt. A Hadik ellenfelének is tekinthető Szent Gellért téri kávézó 1949-ig működött.

Ma az épületben egy, az elődjéhez hasonlóan nevezetes étterem működik, ez a Szeged vendéglő. A turisták körében igen népszerű vendéglő a hazai- és a nemzetközi konyha kedvelt ételei mellett ínycsiklandó halas fogásokkal is várja a vendégeket. Esténként hangulatos cigányzenével és igényes folklór-műsorral várják a betérőket.