Budapest XI. kerületének egyik legnépszerűbb pihenőhelye az 1,1 hektár vízfelületű Feneketlen-tó. A Kosztolányi Dezső tér és a Móricz Zsigmond körtér között elterülő mesterséges tó a XIX. század végén keletkezett.

A XVIII. század előtt a Feneketlen-tó helyén lakatlan, mocsaras terület állt, ami érdektelen volt mindenki számára. A közelben kanyargó Duna azonban az idők során annyi agyagot hordott a területre, hogy hamarosan kapós környékké vált. A XVIII. század végén téglagyárat hoztak létre a mai Kosztolányi Dezső téren, az agyagot pedig a tó helyén lévő agyaggödörből nyerték ki a munkások. A gödör folyamatos mélyítése során 1877-ben egy föld alatti vízforrásra bukkantak. A legenda szerint a feltörő víz olyan erős volt, hogy a munkások fejvesztetten menekültek ki a gödörből, munkafelszerelésüket és gépeiket is hátrahagyták, csak életüket mentették. A valóság azonban az, hogy 1889-ben bezáratták a téglagyárat, és a talajvíz szép lassan feltöltötte az agyaggödröt.

A tó a XX. század elején is elhagyatottan állt, semmilyen funkciója nem volt. Sőt, mintha átok ült volna rajta: az 1919-es forradalmat követően több alkalommal is holttesteket vetett ki a víz. A tó környékének beépítése azután kezdődött meg, hogy a ciszterci szerzetesek 1912-ben Budán is megtelepedtek. A szerzetesek számára dr. Wӓlder Gyula építész egy templomból, rendházból és iskolából álló épületegyüttest tervezett a tó partjára. Ezek közül a Szent Imre-templom és a Szent Imre-gimnázium ma is látható a tó szomszédságában. Erre az időszakra nyúlik vissza az a történet is, amelynek a hagyomány szerint a hely a nevét köszönheti. Eszerint az építkezést megelőzően a munkások megkezdték a tó mögötti hegyoldal elbontását, és onnan a vízbe szórták az összegyűjtött földet. Furcsa módon azonban a föld nem süllyedt le a tó fenekére, hanem a vízben lebegett, így kapott lábra az a különös monda, miszerint a tónak talán nincs is feneke.

A Feneketlen-tó elnevezés ugyan másra enged következtetni, de a tó mélysége mindössze 4-5 méter. Habár egyes források szerint egyik végében van egy széles, kút szerű mélyedés, ahol a víz 18 méter mélyre hatol le.

Amikor az 1980-as években a tavat tápláló források elapadtak, a tó vízminősége romlásnak indult, ezért az 1980-as években levegőztető berendezést és szökőkutat alakítottak ki a tóban. Ma a Sas-hegy déli oldalán lévő vízgyűjtő területről, felszíni csapadékvízből táplálkozik.

Az elmúlt évszázadban a tó környékét náddal telepítették be, korláttal vették körül, apró horgászstégeket építettek ki partján. A tó és a körülötte elterülő park manapság kedvelt pihenőhely, ahol egész nap babakocsit toló szülőket, kacsákat etető gyerekeket, padon pihenő időseket és az iskola után lazító fiatalokat látni. A XX. században halakat telepítettek a tóba, de ma már kevés a stégen ejtőző horgász. Sokan megunt teknősüket is a tóba eresztették, így a tó teljes hosszán láthatunk farönkökön napozó egykori házi kedvenceket, az ide járó vadkacsák társaságában.

A Feneketlen-tó partján és a szomszédos Kosztolányi Dezső parkban számos kültéri szobrot felfedezhetünk. A gyerekek kedvence egyértelműen az a Mackó-szobor, ami a modern játszótér mellett áll, és aminek az ölébe mászva valószínűleg már több ezer gyereket lefényképeztek. A park Bartók Béla út felőli részén áll Kosztolányi Dezső szobra.

A Feneketlen-tótól néhány méterre találjuk az 1958-ban Bartók Béla színpadként, később Budai Parkszínpadként emlegetett szabadtéri színházat és koncerthelyszínt, ahol ma az Új Budai Parkszínpad található.

Budai Parkszínpad 1958-ban Bartók Béla színpad néven nyílt meg a később Budai Parkszínpadként emlegetett szabadtéri színház és koncerthelyszín. A legendássá vált helyszínen 2200 fő nézhetett egyszerre operetteket, esztrádaműsorokat, koncerteket. 10 éves szünetelést követően 2015-ben nyílt meg az Új Budai Parkszínpad.

2015 nyarán a tavat megkerülő, 530 méter hosszú és 1,25 méter széles, rekortán borítású futópályát és mellette egy szabadtéri kondiparkot adtak át.