A XI. és XII. kerület határán álló Sas-hegy a városból kopár kúpként kiemelkedő természetvédelmi terület. A kettős csúcsú, 265 magas dolomitból épült hegy nagyjából 200 millió éve keletkezett. Az évek során több különleges formájú sziklaalakzat is kialakult a hegyen, a legismertebbek közülük a Medve- és a Beethoven-szikla. A hegy 30 hektáron elterülő felső területét 1958-ban nyilvánították védetté.

A hegynek az évszázadok során több megnevezése is volt: a XVI-XVII. században, a török megszállás alatt Muhaneknek nevezték, a XIX. század végén Adelsberg-nek hívták, ami később valószínűleg Adlersberggé módosult. Egy legenda szerint 1686. szeptemberében, amikor Buda várát sikerült visszafoglalni a törököktől, az örömünnepen erről a hegyről sasok, a szabadság madarai szálltak a Budai Vár felé, ezért kapta a Sas-hegy nevet.

A széttagolt hegyoldalakra a filoxéra-vészig nagy kiterjedésű szőlőültetvények húzódtak fel. Az első villák a XIX. század negyvenes éveiben kezdtek el megjelenni a hegyoldalon.

A XIX. század végén a terület egyik legnagyobb birtokosa lett a Saxlehner család, akik orgonát telepítettek a Sas-hegyre. Ez az illatos és szép növény sajnos nagyon árt a környezetének: kipusztít minden más növényt maga körül és a földet is károsítja, így az orgona visszaszorítása még ma is feladatot ró a természetvédelmi terület gondozóira.

A Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozó védett területen lévő látogatóközpontban 2008-ban nyílt meg a Menedék a betontengerben című kiállítás, ami a Sas-hegy történetével, valamint a környék növény- és állatvilágával ismerteti meg a látogatókat. A látogatóközponttól február vége és november eleje között érdekes, szakvezetéses túrák indulnak a tanösvényen. A hegy másik útvonala egy díszburkolatos sétány egyenesen a hegy kilátójához vezet, ahová kerekesszékesek és babakocsival érkezők is feljuthatnak.

A hegy leggyakoribb növényei a galagonya, a kökény, az orgona és a molyhos tölgy. A Sas-hegyen jól megfigyelhető, hogy milyen növények milyen mikroklímában képesek a túlélésre, ennek oka, hogy a hegy déli és északi oldalán mindig néhány °C eltérés van. Volt, hogy a déli, kopár részen 15-20 °C-kal többet mértek, mint a bozótos, zöld északi oldalon. A hegy déli részén leginkább kopár dolomitsziklákat találunk, amin növényzet csak foltokban található. Ennek az oldalnak az egyik kis túlélő növénye a magyar gurgolya, ami kifejezetten szereti a dolomit sziklás környezetet. Szintén itt figyelhető meg a kissé jelentéktelen kinézetű, de fokozottan védett csikófark, amelynek érdekessége, hogy a Sas-hegyen csak hímnemű növényeket láthatunk, a Gellért-hegyen pedig csak nőnemű csikófarkakat találunk. Szaporodásuk szélporzással történik. A hegy északi oldala ezzel szemben növényekben gazdag, jellegzetessége a budai nyúlfarkfű.

A Sas-hegy számos állatnak is oltalmat nyújt, így találkozhatunk itt fali gyíkokkal, zöld gyíkokkal, pannon gyíkokkal, közel 170 féle pókkal, imádkozó sáskákkal, lepkékkel, haragos siklókkal, karvalyokkal és egerészölyvekkel. Emellett vörös vércsék járnak a Sas-hegyre táplálkozni és fiókáikat is évről-évre itt tanítják meg repülni.

A jövőbeli tervek között szerepel egy madárvárta, egy füveskert és egy szőlőültetvény, illetve gyümölcsöskert kialakítása a déli hegylábon, ahol a régről honos barack, szilva, meggy és dió teremne.

A Sas-hegy északkeleti oldalába vájva az MTA szeizmológiai obszervatóriuma működik, amely a földrengések észlelésére és kutatására szakosodott intézmény. A Sas-hegy környékének egyik legismertebb épülete az élénksárga színű Arany János Általános Iskola és Gimnázium. Az 1892-ben alapított Notre Dame De Sion rend 1930-ban, Szörényi–Reischl Gusztáv tervei alapján építette fel az iskolát. 1948-ban az iskolák fenntartását az állam vette át, ezért egy évvel később a Notre Dame De Sion apácái elhagyták az intézményt és az országot is. Még ebben az évben az Oleg Kosevojról elnevezett ösztöndíjas intézmény költözött az épületbe. Miután ez 1954-ben megszűnt, az Arany János Intézet vehette birtokba az épületet.