A Sas-hegy védett területén lévő látogatóközpont elé érkezve 4-5 parkolóhelyet találunk a biciklitároló közelében. A bejárat mellett ismertető táblát látunk, amit hallgatva megtudhatjuk, hogy miért különleges a Sas-hegy, mit láthatunk itt és az alapvető látogatói információkat is megszerezhetjük. Innen sétálunk át a pannon gyíkokkal díszített kapun, ahonnan néhány lépcső vezet fel a 2008-ban felújított látogatóközpontba.

Az épületben színes képek, falba rejtett tárolók, ablakok mögé bújtatott leírások szórakoztatják a látogatókat. A gyerekeknek kis sámlit is biztosítottak, így ők is megtapasztalhatnak mindent, amit a felnőttek. A látogatóközpont alsó szintjén kapott helyet a Sólyomszem játék, aminek segítségével megtapasztalhatjuk, hogy mit lát a hegy fölött repülő vörös vércse. Ugyanitt két rövidfilmet is megnézhetünk, amelyek megismertetnek minket a hegy történetével és jellegzetes élővilágával. Az épület felső szintjéről szép kilátás nyílik a kilátóra és a környező vidékre. Ezen a szinten rendszeresen tartanak előadásokat, illetve születésnapi rendezvényeknek is helyet ad az üvegfalú építmény. A látogatóközpontnál nyaranta kisállat bemutatókon is részt vehetünk, ahol testközelből találkozhatunk görénnyel, borzzal, nyesttel. Emellett csillagsétákat is indítanak a Sas-hegyen.

Az épületbe lépve mosolygós szakvezetők várnak ránk és miközben megváltjuk jegyünket a tanösvényen vezető túrára, már lelkesen mesélni is kezdenek a Sas-hegyről. Az óránként induló, nagyjából 850 méter hosszú tanösvényt egyszerű utcai cipőben, gyerekkel és nagyszülőkkel együtt 50 perc alatt végig lehet járni. A tanösvényen csak szakvezető kíséretében járhatunk, aminek több oka is van: a keskeny, kavicsos ösvény meredek sziklafalak mellett vezet el, ahol nem árt, ha van egy vezetőnk, emellett olyan védett növények borítják a hegyet, amiket mindenképpen védeni kell a hozzá nem értő kezek elől. Persze nem csak emiatt jó, hogy van velünk egy vezető, hanem azért is, mert olyan érdekes természeti jelenségekre hívják fel a figyelmünket, amiket aligha vennénk észre, ha egymagunk járjuk az ösvényt. A szakvezetők pedig ezen kívül olyan történeteket is ismernek, amikkel még varázslatosabbá tehetik az amúgy is izgalmas túrát.

A tanösvény első megállópontján jól értelmezhető ábrák segítségével ismertetik a betartandó szabályokat, majd egy ivókúthoz érünk, ahol napsütéses időben fali gyíkok szoktak napozni. A követező két megállóhely is a gyíkokhoz kapcsolódik: két szabadtéri terráriumot alakítottak ki a tanösvény mentén. Az elsőben zöld gyíkok kaptak otthont, amik szép időben általában a fatörzseken napozva pihennek, így a látogatók megcsodálhatják a barnás-zöldes nőstényeket a kék-zöld-barna színű, díszesebb hímek társaságában. A második kültéri bemutatóban sokáig egy pannon gyík lakott, ám az állat nem érezte jól magát bezárva, ezért 2017-ben valószínűleg fali gyíkokat költöztetnek a terráriumba. Az ismertető tábla jóvoltából azért megnézhetjük a terület címerállatát, az apró termetű pannon gyíkot. Ezt a gyíkfajt Kitaibel Pál magyar botanikus a Sas-hegyen fedezte fel, cserébe az latin nevében megőrizte a természettudós nevét (Ablepharus kitaibelii).

Ezt követően válik el a tanösvény útvonala a kilátóhoz vezető úttól. Az illetéktelenek elől korláttal elválasztott ösvény egy régi katonai bunker mellett halad el, ahol megismerjük Józsi, a két méteres haragos sikló történetét, akinek téli alvóhelye volt a bunker. Józsit egy ideje nem látták, de leszármazottai ma benépesítik a Sas-hegyet. Útközben a szakvezető megmutat nekünk néhány növényt, például a kiirthatatlan orgonát, a dudoros törzsű molyhos tölgyet, a piros bogyójú sóskaborbolyát, az egybibés galagonyát és az ostormén bangitát.

A Sas-hegy egyik legkülönlegesebb tulajdonsága, hogy a viszonylag kis területen két teljesen eltérő mikroklíma figyelhető meg: a déli oldal mediterrán, az északi ezzel szemben magashegységi. A déli oldal közepére érve hőmérőn figyelhetjük meg a melegebb oldal hőmérsékletét, ami általában legalább 5 °C-kal többet mutat, mint az északi oldal hőmérője. Ennek oka a fehér dolomitsziklákban rejlik, amelyek összegyűjtik és visszaverik a fényt. A mélybe tekintve érdekes sziklát figyelhetünk meg, amit ha sokáig nézünk, egy bozontos fej profilja rajzolódik ki benne, ez a Beethoven-szikla. A hegy déli részén leginkább kopár dolomitsziklákat találunk, amin növényzet csak foltokban látható. Ennek az oldalnak az egyik kis túlélő növénye a magyar gurgolya, ami kifejezetten szereti a dolomit sziklás környezetet. Szintén itt figyelhető meg a kissé jelentéktelen kinézetű, de fokozottan védett csikófark, amelynek érdekessége, hogy a Sas-hegyen csak hímnemű növényeket, a Gellért-hegyen pedig csak nőnemű csikófarkakat láthatunk. A csikófarkak távszerelmének beteljesedése a kedvező széljárásra van bízva: ha a szél nem fújja magvaikat egymás felé, nem nőnek kis csikófarkak.

Az ösvényt követve a Sas-hegy keleti kiugrójához érkezünk, ami kilátóhelyként szolgált a mai kilátópont megépítése előtt. Az elénk táruló látvány elképesztő: lábunk alatt hever a Kis-Gellért-hegy, a hegy aljába épített villák teteje húzódik alattunk, és Buda legtöbb része már innen szemügyre vehető, pedig még nem is értünk fel a csúcsra! Tekintetünket azért ne vessük túl messzire, hiszen ha jobban megnézzük a hegy oldalát, egy újabb izgalmas formájú sziklát látunk. Ezt könnyebb felismerni, mint néhány perce a zeneszerző mellszobrát: ez a város felé igyekvő állat-forma a Medve-szikla nevet viseli.

Az északi részen vezető úton felpillantva egy régi szellőzőnyílást láthatunk, ami egy négykézláb végigmászható csőben vezet le a tanösvénytől lentebb lévő épületig, amiről kiderül, hogy az MTA szeizmológiai obszervatóriuma működik benne, saját földrengésmérő műszerrel. A hegy északi oldala növényekben gazdag, jellegzetessége a budai nyúlfarkfű, amely hazánkban szinte csak a Sas-hegyen található meg. Az itt elhelyezett hőmérő általában pár fokkal mutat kevesebbet, mint déli párja, de volt rá példa, hogy 15-20 °C különbséget jelzett a két hőmérő ugyanabban az időben. Szemkápráztató panorámával bíró szerpentines útszakasz után a tanösvény végére érünk, vissza a Látogatóközponthoz. Innen kőburkolatos, kerekesszékkel és babakocsival is használható út vezet fel a kilátóhoz.

Mielőtt felérnénk a kilátóhoz, a 2012-ben állított Sasfa hívja fel magára a figyelmünket. A fából faragott szobor aljában elhelyezett tábla a hegy nevére vonatkozó legendát meséli el, amely szerint 1686 szeptemberében, amikor Buda várát sikerült visszafoglalni a törököktől, az örömünnepen erről a hegyről sasok, a szabadság madarai szálltak a Budai Vár felé, ezért kapta a Sas-hegy nevet. A több méter magas szobor ennek a legendának állít emléket, valamint a hegy fölött vadászó ragadozómadaraknak is pihenőhelyet ad.

A Sas-hegy kilátószintjéről gyakorlatilag 360 °C-os körpanoráma tárul a látogató szeme elé. A könnyűszerrel beazonosítható Kelenföldi pályaudvar, a Budai vár, a Gellért-hegy, a Mátyás-templom és a Hármashatár-hegy mellett a Margitszigetet körülölelő Dunát vagy épp a Pesti Vigadót is megcsodálhatjuk a magasból. Szép időben pedig a Mátra vonulatait is felfedezhetjük a távolban. A pihenőhellyel ellátott kilátóból beláthatjuk Budát, de Pest magasabb épületeit és Csepel háztömbjeit is láthatjuk. Három panorámakép is helyet kapott a kilátóban, amelyeken jelölték a látható nevezetes épületeket és városrészeket, így könnyen kiismerhetjük magunkat a magasból csak ritkán látott városon.

Nyitva tartás

Február 27. – november 1.

Kedd, péntek, hétvége, valamint ünnepnapokon: 10-18 óráig

Vezetett tanösvény látogatás:

Szombaton és vasárnap 11-17 óráig óránként

Kedden, pénteken és ünnepnapokon igény szerint

A Sas-hegyi Látogatóközpont hivatalos weboldala: www.dunaipoly.hu/sas-hegyi-latogatokozpont