A főtéren már 1497 óta állt Városháza. A XV. századi épület a jelenleginél egy jóval kisebb ház volt, mellette két másik épülettel. Ez a régi Városháza közel 400 évig szolgálta Sopron köztisztviselőit.

A Városházát is jelentősen megrongálta az 1676-os tűzvész, ami a város sok más épületét tönkretette. Ezt követően helyreállították, ám az évtizedek elteltével, a város és a képviselők növekedésének számával egyre kisebbnek bizonyult az egyre rosszabb állapotban lévő épület.

1833-ban felmérték a Városháza állapotát, amelyet követően a lebontás mellett döntöttek, azonban a szabadságharc idején lekerült egy időre a napirendről a városháza ügye. Majd egy 1855-ös jelentés ismét az épület rossz műszaki állapotára hívta fel a figyelmet. Ezért aztán Sopron vezetősége 1886-ban úgy döntött, lebontják az akkori Városházát és a két szomszédos épületet és egy méltó küllemű és méretű épületet építenek a helyére.

A város tervpályázatot írt ki az Városháza új épületére, amelyet a miskolci születésű, Bécsben élő Hinträger Mór és fia, Károly nyertek el. Id. Storno Ferenc, aki sokat tett a város eredeti képének megőrzése és annak visszaállítása érdekében, fellebbezést nyújtott be a győztes tervek ellen, ugyanis szerinte az épületet sokkal nagyobbra tervezték, mint amire Sopronnak szüksége lenne. A közgyűlés azonban ennek ellenére 1892 nyarán elrendelte a régi Városháza lebontását, amit még abban az évben be is fejeztek. Szerencsére az épületből számos értéket megmentettek a bontás előtt.

A jelenlegi Városháza alapozási munkálatait 1893 tavaszán kezdték meg, Bella Lajos régész felügyelete mellett. Az ekkor készült építési napló alapján tudjuk, hogy 1893. július 4-én izgalmas dologra bukkantak: a kapitoliumi triász szoborcsoport első darabját találták meg. A napjainkban a Fabricius-házban lévő Soproni Múzeum Római kori kőtárában található szobrok, Jupiter, Juno és Minerva istenek szobrai egykoron Scarbantia Forumának szentélyét díszítették.

A mai Városháza helyén állt 1764-től egészen a régi Városháza épületének lebontásáig a Nepomuki Szent János-kápolna. A kápolnát azonban nem pusztították el a többi épülettel együtt, hanem kövenként lebontották, a köveket megjelölték és a mai Villasor területén építették újjá, tehát a kápolna megőrizte eredeti alakját.

A ma is látható, eklektikus stílusú, háromemeletes Városházát 1896-ban, a millennium évében avatták fel. Az országban ekkor egyedülálló esemény volt, hogy egy város új városháza avatásával ünnepli a millenniumot. Az épület árkádos bejárója, szép saroktornyai és tetőablakos homlokzatai ékes díszei Sopron főterének.

Egy érdekes tény, hogy a régi Városháza lebontását akkor is, azóta is vitatják, hiszen ez az építkezés jelentősen átformálta a Fő tér látványát. Mi sem bizonyítja jobban, hogy az új épület körüli viharok még évtizedek múltán is jelentősek voltak a városlakók életében, mint az, hogy 1922. évi választások előtt az egyik esélyes képviselőjelölt, Klebelsberg Kuno azt ígérte, hogy amennyiben őt választják meg Sopron képviselőjének, akkor áttervezteti és átépítteti a városházát. Ám a város nem őt választotta meg, így az átépítés elmaradt.

Dr. Sopronyi Turner Mihály Sopron első polgármestere volt, aki 23 éven át viselte ezt a tisztséget. Az ő nevéhez fűződik egyebek közt a Sopron hovatartozását eldöntő, a trianoni békeszerződést követő nevezetes népszavazáson a város magyar maradása. Az 1930-as évek elején városa iránti szeretete és tisztelete jeléül vette fel a Sopronyi előnevet. Nevét és tevékenységét ma a Városháza árkádsora alatt álló, egész alakos bronzszobor is őrzi, amely Kutas László alkotása, amit a polgármester születésének 120. évfordulóján, 1998-ban avattak fel.