A ma csak Fabricius-házként emlegetett főtéri épület egy római kori középület alapjaira épült. 1320-ban kápolnát kezdtek el itt építeni, de később egy födémmel kettéosztották a házat, alsó feléből pince, felső részéből lakás lett. Az épület ma is látható formáját a XVII. században alakították ki. Ebből az időből származik az udvar kétemeletes loggiája és az utcai szárny első emeletének faragott mennyezete.

A felvidéki születésű Fabricius Endre városbíró, polgármester 1806-ban vásárolta meg az épületet. Fabriciust baráti szálak fűzték Petőfi Sándorhoz, aki katonáskodása idején gyakori vendég volt a Fabricius-házban. Egy legenda szerint Petőfi egyszer kiszökött a laktanyából, soproni barátjánál átöltözött, és innen ment el Liszt Ferenc koncertjére.

A névadó halála után özvegye örökölte a házat, később a család az evangélikus egyháznak adományozta az épületet. Jelenleg a Fabricius-ház a Soproni Múzeum részét képezi és több kiállításnak is otthont ad. A múzeumban a Scarbantiából, Sopron római kori elődjéből és a környékéről származó kőemlékeket, szobrokat, sírokat tekinthetünk meg, emellett régészeti kiállítás, Sopron XVII. század előtti történetét ismertető tárlat és a XVII. és XVIII. századi polgári lakáskultúra változását bemutató kiállítás is található az épületben.

A régészeti kiállítás részét képezi az az 1893-ban előkerült capitoliumi triász szoborcsoport, amelyet a Városháza építésekor tártak fel. A Jupiter, Juno és Minerva isteneket ábrázoló szobrok egykoron Scarbantia Forumának, – a Sopron római kori elődjének központjában álló – szentélyét díszítették.