Kecske-templom (Nagyboldogasszony-templom), Sopron
Sopron főterének egyik meghatározó jelképe – a Tűztorony mellett – a Kecske-templom.
A városban lakó ferences szerzetesek elsőként a templom mögött ma is látható hatalmas kolostorukat építették fel. Ezt követően 1270 körül szentmargitai faragott kőből kezdték építeni templomukat, amely a magyar kora gótikus építészet egyik legszebb példája. Hajóboltozatát és orgonakarzatát a XV. században emelték, berendezése barokk stílusú. A templom formája hasonlít a belvárostól északra lévő Szent Mihály főangyal-temploméhoz.
A XV. század elején a templom 47 méteres tornyát Geissel Henrik adományából építették fel, az ő tiszteletére a templom bejárata fölött kecske domborművet láthatunk, ami a Geissel család címerállata. Ez a kecske adta a templom népies elnevezését is. A helyi legenda szerint Geissel Henrik, a város egyik leggazdagabb polgára volt, aki Büki János soproni lakost meggyilkolta. Ezután a három és fél házat birtokló Geissel Henrik Ausztriába menekült. Isten előtt úgy vezekelt, hogy a vagyonát az egyháznak adta. Más forrás szerint Henrik bátyja, Miklós adományozta a vagyont a ferenceseknek, hogy testvére bűnei megbocsáttassanak. A szájhagyomány külön történetet kreált a kecskék köré: eszerint a templom egy kecske által kikapart kincsből épült.
Két királynénak, Gonzaga Eleonóra Annának és Pfalz-Neuburgi Eleonóra Magdolna Teréziának került a fejére korona a főtéri templomban, 1625-ben pedig itt koronázták meg III. Ferdinánd királyt, emellett 5 országgyűlés színhelye is volt a szép, gótikus épület.
A XVI. században több előkelő család választotta a templomot, a káptalantermet, az alattuk húzódó kriptát vagy a kerengőt temetkezési helyül. A következő században többek között a Czirákyak, az Esterházyak és a Széchényiek is örök nyughelyükül választották a Kecske-templomot. Egészen 1780-ig, a templomokban való temetkezési jog bevonásáig temetkeztek ide családok.
1676-ban nagy tűzvész pusztított Sopronban, aminek során leégett a templom tetőzete. Ezt követően alakították a templomot barokkos stílusúra, ekkor készült a nyugati oldal barokk főhomlokzata és ebből a korból származik a ma látható berendezés nagy része, a rokokó szószék és főoltár is.
1787-ben II. József feloszlatta a koldulórendeket, így a ferences rendet is. A templomot elhanyagolták, az 1790-es évek végén szénatárolásra használták. A 1802-ben a bencések kapták meg a templomot és a kolostor épületegyüttesét. A század végén id. Storno Ferenc restaurálta a templomot, visszaállítva annak eredeti gótikus stílusát és koronás kőtornya is ekkor kapta mai formáját.
A bencések használták a templomot és a rendházat egészen 1948-ig, amikor kiköltöztették őket és kolostorukat előbb egyetemi, majd középiskolai kollégiummá alakították. A bencések az 1990-es években kapták vissza a templomot és a mellette álló kolostort.
A Kecske-templom belsején is érezhető a több építészeti kor megjelenése: a boltozat, a levéldíszes vagy torz emberfejjel ékesített gyámkövek a középkorból, a gótikus hálóboltozat alatti, szobrokkal gazdagon díszített oltárépítmény a XVIII. századból származik.
A templom két szószékén ugyanez a kettősség fedezhető fel. A korábbi, látszólag egyszerűbb szószék eszmeileg értékesebb, hiszen a történet szerint innen prédikált a kereszt megvédése érdekében Kapisztrán Szent János ferences szerzetes, aki a pápa utasítására a török ellen hívta csatába a hívőket, a sereg élén pedig maga is részt vett a diadalmas nándorfehérvári csatában. Ez a szószék eredetileg fából készült, de később márvánnyal burkolták be, mert amikor a kései utódok megtudták, hogy innen prédikált Kapisztrán Szent János, szét akarták hordani, még ha szálkánként is. A másik, gazdagon díszített, XVIII. századi szószéket levelek, szobrok, domborművek ékesítik.
A templom freskói, díszítései, csúcsíves ablakai valódi mesterművek.