funiQ logo

Tata

Története

Története egészen az ősidőkig nyúlik vissza. A gimnázium mésztufadombja alatti agyag- és löszrétegből a neolitikumi ősember telephelyét ásták ki, de előkerültek tárgyi emlékek a bronz- és a vaskorból is, a feltárt római temető pedig a későbbi római jelenlétre utal, akik az itteni források vizét a brigetio-i (Szőny) táborukba vezették. (A források nagyrészt a XIX-–XX. sz.-i bányászat miatt sajnos kiapadtak.)

A népvándorlás korában az avarok, majd ezt követően a honfoglaló magyarok telepedtek meg ezen a helyen. A XI. sz.-ban bencés monostor épült és kialakult a két középkori Tata (Thota és Thata). A környék a Csák nemzetség birtoka lett ezután, majd 1326-ban királyi tulajdonba került.

A század közepén már a Lackfiaké volt, s a két Tata közötti védett, sziklás, mocsaras területen, mint birtokközpontot, felépíttették a vár elődjének számító zárt udvaros, „L” alakú épületet. Az okiratok 1388-tól Ótatát már városként említették (Újtatát csak a XV. sz.-tól), s 6 vízimalma működött. Még ennek a századnak a végén Zsigmond király szerezte meg őket, aki a XIV–-XV. sz. fordulóján – a régi épület bővítésével – felépíttette a négyszög alaprajzú gótikus várkastélyt, szabályozással halastóvá duzzasztotta a Tatai (Öreg)-tavat.

1467-től, miután ismét királyi tulajdon lett, Hunyadi Mátyás a várat reneszánsz szellemben átalakíttatta és bővíttette. A vár ekkor élte fénykorát: európai eseményeknek adott otthont, s a kor humanistának gyülekezőhelye volt. Mátyás után fia, Corvin János tulajdonába került, majd 1494-től ismét királyi birtok lett. II. Ulászló a pestis elől ide költözött, 1510-ben itt tartották az országgyűlést.

A török hódoltság alatt kétszer is bővítették, s 1568-ra kialakult az olaszbástyás formája. A kuruc időkben Bottyán János generális egyik fő dunántúli támaszpontja lett, de 1707-ben a császáriak elfoglalták és részben lerombolták. Az 1848–-49-es szabadságharc bukása után Tata vára az Esterháziak uradalmi központja lett, katonai jelentőségét elvesztette, a települések a békés fejlődés útjára léptek. Fellendült a gazdaság, céhek alakultak, jelentős volt a fazekas- és a malomipar. Érdemes említést tenni a hazánkban először itt meghonosított mesterséges tavi haltenyésztésről, mely fejlettségét tekintve nem sokkal maradt el a mai, korszerű módszerektől.

A települések fejlődésének legnagyobb lökést a Bécs-–Budapest vasútvonal megépülése és a környéki szénbányászat beindulása jelentette. A mai város két község, Tata és Tóváros 1938-as egyesülésével jött létre, s 1954-ben megkapta a városi rangot.

Látnivalók

Az Öregvár 1397-1409 között épült, majd a XIV-XV. sz.-ban gótikus és reneszánsz stílusban átépítették és bővítették. A XVIII. sz.-ban az Esterháziak a középkori romok elbontásával egy új, barokk kastélyt szerettek volna építeni, de anyagi okok miatt (szerencsére) csak egy szerényebb kastély épült fel, és megmaradt a vár.

Ezen építkezések során, 1755-ben készült el Fellner Jakab tervei alapján a kőhidas bejáró, a vár főbejárata. A várat 1815-től Charles Moreau tervei alapján romantikus stílusban átépítették, az udvar felé néző homlokzatot pedig Schmidt Frigyes tervei szerint átalakították. A mai torony ebből az építkezésből származik! A vár a Kuny Domonkos Múzeumnak ad otthont. A múzeum anyaga a piarista és a Kállai-gyűjteményből alakult ki. A földszinten, a kerengőben és a belső kis teremben kapott helyet a bronzkori, a római kiállítás, és a középkori kőtár. Az 1. emeleten folytatódik a középkori tárlat.

Az emeleti kerengő leghíresebb része a gótikus keresztboltozatú lovagterem, ahol más mellett az eredeti darabok felhasználásával rekonstruált XV. sz.-i lovagalakos kályha, a Zsigmond-kori homlokzat egyik nagy ablaka és egy Mátyás idejéből származó ajtó látható. A többi helyiségben egy római falfestmény és két időszakos kiállítás kapott helyet.

A 2. emeleten helytörténeti gyűjtemény – benne a várárokból előkerült török kori leletek, a várat ábrázoló korabeli metszetek –, továbbá tatai kerámia- és ipartörténeti kiállítás tekinthető meg. A várbejárat mellett található a szintén Fellner által épített Udvarbíró-ház. Az épület udvarán a város felszámolt temetőiből XVIII-XIX. sz.-i sírkövek láthatók, vele szemben pedig az 1820-ban épült kis börtönkápolna. A kápolnát a várfal felhasználásával klasszicista stílusban építették, majd romantikus stílusban átalakították.

Az Udvarbíró-ház a restauráló műhelynek ad otthont, a kápolnában pedig a XVIII-XIX. sz. egyházművészetét bemutató kiállítás tekinthető meg. Az Öregvártól nem messze DNY-i irányban, a Hősök terén található a barokk volt Esterházy-kastély. Az épület 1765–69 között, Fellner Jakab tervei alapján épült.

A Napoleon által diktált Schönbrunni békét itt írták alá, s 1921-ben Esterházi Ferenc ezen a helyen látta vendégül IV. Károlyt visszatérési kísérletekor. A kastély előtti parkban 1855-ből származó barokk kőváza áll, melléképületei közül említésre méltó az istálló és a garázs barokk épülete. A kastély védett angolkertjében egy 1800 körül faragott késő barokk szökőkút található, mely Schweiger Antal alkotása, a parkban sétálva láthatjuk még egy medaliont tartó nőalak XIX. sz.-i klasszicista szobrát.

A kastélytól elindulva a Rákóczi utcán, a Kossuth térre érünk, ahol a kéttornyú, barokk r. k. plébániatemplom, a Nagytemplom áll. Az épület 1751-87 között F. A. Pilgram és Fellner Jakab tervei alapján épült. A XVIII. sz.-i faragott főoltára és a szószék Grossmann József, Gött Antal és Schweiger Antal alkotása, a sekrestye rokokó berendezése 1767-ből való, a gyóntatószék és a padok pedig a XVIII. sz. végén copf stílusban készültek. A templom kriptájában nyugszik Fellner Jakab, a szobra pedig az épület előtt áll.

A Nagytemplomtól délre emelkedik a Kálvária-domb, melyen a kálvária-szoborcsoport és a Fellner-kápolna látható. A kápolnát a XIV. sz.-i, gótikus Szent János-templom részbeni elbontásával és elemeinek felhasználásával (apszis), – Fellner tervei alapján – 1755-ben építették. A barokk és rokokó stílusjegyeket egyaránt magán viselő épület mennyezetét XVIII. sz.-i barokk freskó díszíti.

A barokk kálvária-szoborcsoportot Schweiger Antal faragta 1770 körül. A Kálvária-domb fő vonzerejét azonban nem ezek, hanem a felhagyott kőbányáiban létrehozott, szépen parkosított Szabadtéri Geológiai Múzeum jelenti. E magaslatot régen Márvány-dombnak nevezték az itt bányászott, messze földön híres világosvörös mészkőről, a „tatai márványról”, mely jó csiszolhatósága miatt épületbelsők kedvelt díszítőköve volt. Fő értékét az jelenti a geológusok számára, hogy a földtörténeti középkor (mezozoikum) szinte teljes rétegsorát tanulmányozni lehet ezen a helyen. Megtalálható itt többek között a triász dachsteini mészkő, a vörös alsójura (liász) mészkő és a kréta zöldesszürke mészkő is. Őslények maradványaiban szintén gazdag ez a hely.

A nagyobbik, alsó bányaudvarban nyílik a hévízes eredetű Megalodus-barlang, mely a falain látható ezernyi kipreparálódott kagylókövületről kapta a nevét. A bánya jura kőzeteiben gyakoriak az Ammonitesek (kihalt külsővázas lábasfejűek), a Brachiopodák (pörgekarúak), és a Crinoideák (tengeri liliomok) maradványai. A felső, kisebb kőfejtőben kréta időszaki kőzetek láthatók, ahol szintén gyakoriak a tengeri liliomok, de megtalálták itt egy toboz lenyomatát is, mely az egykori Thetys-oceán partjának közelségét jelzi.

A volt kapucinus (ma r. k.) templom és rendház épületei Tata tóvárosi részén az Országgyűlés téren állnak. A tér neve az 1510-ben rendezett országgyűlésre utal. A rendházalapítás és templomépítés kezdeményezése Esterházy József országbíró nevéhez kötődik.

A templom 1745-47 között barokk stílusban épült, vörösmárvány kapuzatán a rend jelvénye, fölötte az Esterházi család címere, e fölött pedig XVIII. sz.-i mozaik látható. A szép, puritán külsejű épület berendezése a XVIII. sz. közepéről származik, szószóke pedig a XIX. sz. elejéről. A rendház 1743-44 között, szintén barokk stílusban épült, kőkeretes kapuja felett XVIII. sz.-i mozaik látható. Az épületében ma r. k. plébániaház, lakóház és iskola működik. Szemben, a tér túloldalán álló fa harangtorony az ún. Óratorony, mely Éder József ácsmester alkotása 1763-ból.

A Cseke-tavat öleli körbe az 1783-ban (hazánkban elsőként) alapított Angolpark. A park bejáratát őrző két kőgriff Schweiger Antal alkotása. A bejárattól nem messze a hajdani pálmaház áll, melynek épülete a XX. sz. elején már vendéglátó üzem és szórakozóhely volt. Ezt követően a sétány jobb oldalán a mesterséges Avernus-barlang látható, majd továbbhaladva a Kiskastélyhoz, a „tatai Ermitage”-hoz érünk.

A klasszicizáló késő barokk épületet 1784-ben, Grossmann József tervei szerint építették. Az Esterházyak hajdani nyárilakjában ma a Megyei Múzeumok Igazgatósága működik. A ház kör alaprajzú dísztermének falát tájképi freskók díszítik. Az előtte lévő füves terület Esterházy Ferenc idejében négy nyáron át tartó kulturális rendezvénysorozat helyszíne volt, mely színvonala a Szegedi Szabadtéri Játékokéval vetekedett. A mostani szabadtéri színpad az épülettől délebbre elterülő füves területen található.

Az Angolpark É-i részén romantikus műromok állnak. A Charles Moreau tervezte, 1801-ben emelt építménybe, a Vértesszentkereszti templomrom 24 oszlop- és pillérfejezetét is beépítették. Szintén Charles Moreau tervezte a Cseke-tó déli partjánál álló, 1850 körül, romantikus stílusban épített ún. Mecsetet. Az építmény előtt megpihenhetünk a Kazinczy-padon, mely az író itteni látogatásaira emlékezik. A park déli részét elfoglalja az élsportolóink felkészülését szolgáló Tatai Edzőtábor. A tábor és a Cseke-tó közötti területen gyönyörű, öreg platánok díszlenek, melyek hibrid egyedek lévén, növényrendszertani szempontból külön értéket képviselnek.

A Tataiak életét hajdan meghatározó malmok közül már egy sem működik, de szerencsére, az épületek nagy része – igaz, eredeti funkcióját elvesztve – fennmaradt napjainkig. A Cifra malom a vártól K felé, a tóparti sétányon érhető el. A XV. sz.-ban már álló épületet 1753-ban barokk stílusban átépítették, nevét belsejének szépen faragott díszítéséről kapta. Ez a 4 felülcsapó vízikerékkel rendelkező malom egészen 1968-ig működött – igaz, ekkor már elektromos áram hajtotta –, ma viszont múzeum.

Az Alkotmány utcában, a Malom-árok mellett áll a barokk Nepomucenus-malom. Az épület a neves építész, Fellner Jakab tervei alapján 1758-ban épült fel. Az egykor 3 alulcsapó vízikerék hajtotta malomban került elhelyezésre a Német Nemzetiségi Múzeum. A tópartra visszatérve, s a sétányon haladva a Kodály térnél találjuk a Pötörke-malmot. Ezt a XVIII. sz.-i barokk épületet is Fellner Jakab tervezte, falai között ma a Műemléki Felügyelőség működik, neve egykori tulajdonosai családnevét őrzi.

Innen a Cseke-tó irányába, az Ady Endre utat keresztezvén a Miklós-malomhoz jutunk. E barokk, Fellner tervezte épület egykor múzeum volt, ma vendéglő. Mindezeken kívül még több védett malom látható tatán: pl. a Malom u. 1. sz. alatti Czégényi-malom (barokk, 1755, Fellner tervezte), az Erzsébet királyné téren álló XVIII. sz.-i, barokk Jenő-malom, a Mikoviny utcában lévő klasszicizáló késő barokk Berta-malom és a Fellner által tervezett József-malom az Alkotmány utcában.

A tóparton, a Kodály térnél található egykori vágóhíd ipari műemlék, benne a Húsipari Múzeum kiállítása látható. Az épületet 1780 körül, barokk stílusban, Fellner tervei alapján építették. Az egykori piarista rendház épülete ma a József Attila középiskolai kollégium. Az 1767-70 között emelt barokk rendházat Fellner Jakab tervezte. Az egykori refektóriumában (ebédlő) barokk stukkók láthatók.

Érdemes még megnézni a Kocsi utcában álló barokk, XVIII. sz.-i volt kamalduli szerzetesházat, mely ma lakóház. 1733-38 között, szintén barokk stílusban épült a Hajdú utcában álló ún. török fürdő. Műemlék a Bercsényi utca 1. szám alatt álló, 1780 körül épült barokk lakóház, az ún. Farkasházy-ház.

További nevezetesség a barokk Kristály Szálló. A Fellner tervezte, nagymultú épület falai közt olyan hírességek is megfordultak, mint Kazinczy Ferenc, Vörösmarty Mihály, Bajza József és Perczel Mór.

Ezeken kívül Tata sok-sok védett lakó- és középülete kínál látnivalót a XVIII-–XIX. sz. építészete iránt érdeklődőknek. Érdemes felkeresni a Hajdú utca 8. sz. alatti barokk kaput, melyet Fellner Jakab és Grossmann József épített. 

Schweiger Antal alkotása a Kossuth téren álló barokk Mária-szobor és a Váralja utcában, az Által-éren átívelő (Fellner tervezte) hídon álló, hányatott sorsú barokk Nepomuki Szent János-szobor. A várhoz közel, az Öreg-tó apró, mesterséges szigetén áll a Keresztelő Szent János-szobor. A pártállami időkben ledöntötték, egy ideig a plébániatemplomban volt elhelyezve, majd innen került a mostani helyére.

A Hősök terén álló egykori zsinagóga épületében működik a Görög–Római Szobormásolatok Múzeuma, ahol 96 görög és római szobor gipszmásolata látható.

Tata É-i részén, az Által-ér és az Almásfüzitői országút közötti területen található a Fényesfürdő. A langyos források táplálta, egykor mocsaras területen létesített komplexum kiépített medencéivel, horgásztóval jó kikapcsolódást biztosít a strandolni, kempingezni és horgászni vágyóknak.

A Tatához tartozó Agostyántól mintegy 2,5 km-re, a Bocsátó-völgyben fekszik a 25 ha-os agostyáni arborétum. 

Tatához tartozik a tőle 3 km-re, keletre fekvő Agostyán. Első okleveles említése 1343-ban volt, s a tatai várat ellátó népek laktak itt. A törökdúlások idején, 1543-ban elnéptelenedett, és csak 1733-ban települt újra német családokkal.

  1. Tatai vár
  2. Angolpark
  3. Kristály szálló
  4. Esterházy-kastély
  5. Kálvária-domb és környéke
  6. Öreg-tó