A város főterének egyik éke a Gambrinus-ház, amit Sopron legrégebbi városházának tartanak. Az épületet Luxemburgi Zsigmond király adományozta Sopronnak 1422-ben és 74 éven át itt működött a városháza.

1496 után nemesi családok birtokában volt az épület, amelynek megjelenését valamennyien a saját kedvük szerint formálták. A ház homlokzatán jól megfigyelhetőek az eltelt évszázadok építészeti stílusainak jegyei: eredetileg a Gambrinus-ház gótikus stílusú volt, de késő reneszánsz bővítéseket és építészeti részleteket is tartalmazott. A barokk homlokzat kialakítása és a belső átalakítás a XVIII. században készült. Az emeleti ablakok környékét szintén a XVIII. században gazdag rokokó díszítéssel emelték ki, kosáríves földszinti ablaka a szecesszió jegyeit viseli. A jellegzetes íves, hármas tagolású ablakot a ház földszintjén 1914-ben alakították ki.

Csúcsíves kapujába 1620-ban kora barokk kőkeretet illesztettek, de a kapualjban és az udvaron gótikus ülőfülkék és nyíláskeretek, valamint reneszánsz fafödém látható. Az emeleti helyiségekben gazdag falfestés maradt fenn XVIII. századból. A belső udvarban középkori konzolmaradványokat tártak fel. Az épületnek két bejárata is van, egyik a Kolostor utca, illetve Fő tér felől, a másik az Új utca irányából.

Érdemes még elmondani, hogy itt alakult meg a Soproni Képzőművészeti Kör, de itt volt irodája a Szociáldemokrata párt soproni szervezetének is.

A Gambrinus-ház nevét a magyar irodalomtörténetben is jegyzik, ugyanis a műemléki épület erkélye mögötti szobában vetette papírra 1490 körül Gugelweit János városi jegyző az úgynevezett Soproni virágéneket. Ez az alkotás a magyar nyelvű világi költészet egyik legrégibb példája. A Soproni virágéneknek sajnos csak egy apró részlete maradt fenn egy kéziratos könyv pergamen tábláján, amelyet azonban több alkalommal is könyvkötésre használtak elődeink. Az alkotás kéziratát jelenleg a Vármegyeház Városi Levéltárban őrzik. A történelmi jelentőségű mű kéziratáról a XIV. század közepén valamilyen vegyszerrel megpróbálták eltüntetni a szavakat, így a Soproni virágéneknek csak két fennmaradt sora van:

Eredeti írásmóddal:

Vyragh thudyad, theuled el kell mennem,

És the yerthed kel gyazba ewelteznem.

Mai írással:

Virág tudjad, tőled el kell mennem,

És te éretted kell gyászba öltöznöm.

A ház névadóját, Gambrinust a sör „védőszentjének” is nevezik. Ez a személy valójában a XIII. században élt I. János volt, III. Henrik brabanti herceg fia, akinek latinos formájú neve a Jan Primus, ennek a népnyelvi formája a Gambrinus. I. Jánosról ismert egy legenda, amely szerint egyszer egy kocsmában megivott 388 kupa (a másik változat szerint 72 liter) sört. Ennek a legendának a legkorábbi írásos formája 1543-ban kelt Nürnbergben, Burkart Waldis költeményében.

A müncheni Sörfőző Múzeum őriz egy portrét Gambrinusról, 1526-ból, amely a következő versikét tartalmazza:

„Míg éltem, Gambrinus volt nevem,

Flandria és Brabant esdték kegyem,

árpából malátát nyertem,

elsőként sört biz’ én főztem.

Büszkén vallják a serfőzők,

Egy király volt a mesterük.”