A Sopron főterén álló, középkori eredetű lakóházban a XVII. századtól kezdve polgármesterek és nemesi családok éltek, köztük a Széchenyiek is, később pedig a névadó Kossow család költözött az épületbe.

A Kossow-házban szállásolták el az 1635-ös országgyűlés idején II. Ferdinándot, 1681-ben I. Lipótot, Lotharingiai Károly pedig állítólag ebben az épületben készülődött 1685-ben Buda ostromára.

A főtér házai közül kirívó, pirosra festett középkori épület ma leginkább alatta húzódó, szintén középkori pincéjéről ismert, ahol a Gyógygödör Borozót találjuk.

Ha megkérdezünk egy soproni lakost, hogy hol ihatnánk egy pohár helyi bort vagy hol fogyaszthatnánk el egy pénztárca-barát ebédet, az esetek 90%-ában a Gyógygödörbe fognak irányítani bennünket. A Fő tér nyugati sarkában lévő borozó 1966-ban nyitotta meg kapuit, akkor még Pince borozó néven. A legenda szerint a Lövérekben gyógyulást keresők, miután ide betértek, gyógyultan távoztak - innen ered a borozó mai neve.

Sopron legöregebb borozója a megnyitáskor két, a Kossow-ház alatt található pincehelyiségből állt, amit néhány éven belül két további, a Vármegye Háza alatt húzódó pincével toldottak meg. Az így létrejött 300 m²-es vendéglőben 9 féle helyi bort és a hazai konyha jellegzetes ételeit szolgálják fel.

A betérő vendégek a lépcső alján egyből egy nagy fogadótérbe érnek, ahol a pult is helyet kapott. A kiszolgálók a fagylaltos pultokban lévő fémtartályokhoz hasonló edényekből merőkanállal mérik ki a borokat. A pult előtt néhány fejre fordított hordó szolgál a talponállók asztalaként. Egy teremmel hátrébb rönkfából készült nehéz fapadok és asztalok adnak helyet az éhes és szomjas vándoroknak. Még egy helyiséggel beljebb az előbbinél nagyobb asztalokkal és kényelmesebb székekkel berendezett éttermet találunk. A pincerendszer végén elegáns különterem alkalmas privát rendezvények helyszínének is.

A fogyasztótérben látható gótikus, kőből készült árkádsor az 1400-as évek végén, míg a helyiség boltozata az 1600-as évek végén nyerhette el mai formáját. Az első árkádos helyiség vélhetően egy présház volt, míg a hátulsó részben tárolták a bort, vagyis a több emberöltőt megélt ódon falak közt már akkor is bor folyt, amikor még nem szolgáltak ki vendégeket.