A magyarországi barokk szobrászat egyik legjelentősebb emléke a soproni főtéren álló Szentháromság-szobor. A szobor azért is különleges, mert Közép-Európában itt állítottak először kültéri csavart oszlopot, korábban csak épületbelsőkben alkalmaztak ilyen díszítőelemet.

A szobrot az 1695-ös pestisjárvány idején rendelte meg Késmárki Thököly Katalin és harmadik férje, Löwenburg Jakab annak emlékére, hogy túlélték a halálos betegséget. 1701-ben állították fel a szobrot a város főterén, ezt azonban Thököly Katalin már nem láthatta, ugyanis az év elején életét veszítette.

A gazdagon díszített barokk emlékművön több szobor is helyet kapott, magas talapzati részénél láthatjuk a család védőszentjei körében a két alapító térdeplő szobrát. Mellettük baloldalon Szent Jakab, felette Szent Anna, jobb oldalon Szent István és felette Szent Katalin szobra helyezkedik el. A hátsó oldalon páduai Szent Antal a gyerekkel, felette Szent Borbála kehellyel és pálmaággal, a másik oldalon Nepomuki Szent János a kereszttel és felette Szent Rebeka alakjai láthatók. Középen a kőfelhőből kilépő csillagkoszorús imádkozó nőalak a Szeplőtelen Szűz, mögötte a virágokkal, indákkal, gyümölcsökkel díszített csavart oszlopon kis puttók igyekeznek a korinthoszi oszlopfőn lévő Szentháromság felé.

Késmárki Thököly Katalin és Löwenburg Jakab szobra alatt olvashatjuk az adományozásról szóló latin nyelvű feliratot. Ez a mondat valójában egy kronogramma, vagyis olyan szöveg, amelyben bizonyos betűket római számokként értelmezve, majd összeadva, egy évszámot kapunk. A szobron lévő szöveg a „VNI TRINOQVE DEO PATRI FILIO SPIRITVI SANCTO EX VOTO POSVIMVS SOPRONII“, amelynek ha összeadjuk számjegyeit, az állíttatás évét, 1701-et kapunk.

A főtér közepén álló szobrot az évszázadok során többször felújították, utolsó helyreállítása 2011-ben volt.