Az Újzsinagóga nevével ellentétben a város egyik legrégebbi épülete. A XIV. század elején épült Ózsinagógához képest ez egy közel 70 évvel fiatalabb épület, ezért kapta az „Új“ megkülönböztető jelzőt.

Története 1370-ben kezdődött, amikor egy Izrael nevű bécsi bankár felépíttette, mint magánzsinagógát. 1526-ban a soproniak kiűzték a városból a zsidókat, az imaházat pedig lakóházzá alakították. Létezéséről csak 1957-ben szereztek tudomást az Országos Műemlék Felügyelőség munkatársai, helyreállítása 1960-ban fejeződött be.

Az utcáról nézve ez az épület is csak egy, Sopron történelmi emlékei közül, ám a kőkeretes kapu mellett műemléki tábla jelzi a zsinagógát. Az udvarból jól látható, hogy a zsinagóga külön épületet alkot és csak később foglalták be az Új utca felől nyíló barokk lakóépületbe. Innen már látható az épületet díszítő gótikus rózsaablak és mellette a két keskeny ablaknyílás.

A rácsos kapu mellett találjuk a zsinagóga csúcsíves, kőkeretes, dupla szárnyú kapuját, amelyen át az egyhelyiségű imahely tóratermébe lépünk. A kívülről már látott ablakok alatt kapott helyet az Áron-fülke, amelyben egykor a Tóra volt, a terem közepén pedig a rekonstruált tóraolvasó asztal emelvényét láthatjuk.

A magán zsinagógához külön asszonyzsinagógát nem építettek, a nők a bejárat mellett lévő rácsos ablakon át figyelhették a szertartást.

A rituális fürdő szerepét egy vörös márvány kávás kút töltötte be, amelyet a lakóház kapuján belépve jobbra láthatunk.

Mint Sopronban sok helyen, itt is tapasztalhatjuk az itteni építészet egyik jellegzetességét: az épület udvarának két kijárata van, az egyik az Új utcára, a másik a Szent György utcára nyílik.

Mivel az Újzsinagóga épülete a fent leírt néhány építészeti és tárgyi emléket leszámítva üresen áll, ezért időnként kiállítóhelyként hasznosítják. Az egyik ilyen tárlat volt a 2014-2015-ben látogatható Elfeledett Soproniak kiállítás, amelyen a II. világháború idején elhurcolt soproni zsidó családok életét mutatták be.