Eléggé megtévesztő az Ózsinagógának otthont adó Új utca neve, hiszen ez Sopron egyik legrégebbi utcája. Eredetileg Zsidó utcának nevezték, ugyanis a XIII. században már 10-16 zsidó család lakott itt. A zsidók ebben az időben más utcába nem is költözhettek, ám a Zsidó utcában keresztények is laktak. Az itt élő zsidó családok építették az első lakóházakat az utcában és a XIV. század elején, az 1300-1320-as években hozták létre az Ózsinagógát. Az Ó jelzőt megkülönböztetésként kapta, ugyanis az utcában egy későbbi imaházat, az Újzsinagógát is feltárták. Az Ózsinagóga épülete azért nincs egy vonalban a többi, utcáról nyíló épülettel, mert építésének idejében szerte Európában tiltották a keresztény hatóságok, hogy az utca vonalába épüljön zsinagóga.

A soproniak 1526-ban kiűzték a zsidókat a városból, a zsinagógát, a telken álló ispotályt és a teremszolga házát átépítették, és több részre bontották. A középkori zsinagógát csak 1967-ben tárták fel, 1976 óta pedig kiállítóhelyként üzemel.

A gótikus Ózsinagógának három része van: a férfizsinagóga (tóraterem), a külön bejárattal rendelkező asszonyzsinagóga és a rituális fürdő, a megtisztulás helye.

A zsinagógába lépve egy folyosón találjuk magunkat, jegyünket az itt lévő pultnál válthatjuk meg. Itt kapunk egy 2 oldalas jegyzetet is, amely segítségünkre lesz a zsinagóga megismerésében. Átlépve a nagyterem csúcsíves, timpanonnal díszített bejáratán, egy méretes, fából ácsolt, hatszögletű szószéket pillantunk meg, amely uralja a helyiséget. Ennek a szószéknek csak az alapja eredeti, elrendezése, lépcsője, magas korlátja az eredeti rekonstrukciója.

A helyiség bal oldali falán láthatjuk a gazdagon díszített keretű Áron-fülkét, amelyben a Tóra egy tekercse kapott helyet. Érdemes megfigyelni a helyiség boltozatát: az eredeti gótikus boltozat az évszázadok során elpusztult, de a részben rekonstruált boltozat így is jól mutatja a kor építészetét. A férfiak számára fenntartott terem jobb oldali falán keskeny, vízszintes résablakok kaptak helyet, amelyeken keresztül a nők követhették a nagyteremben történő eseményeket. A tóraterembe nők csak egyszer léphettek be életük során: házasságkötésük alkalmával.

A középkori zsinagóga-építészet egyik jellemzője a külön bejárattal rendelkező, csak nők számára fenntartott imahelyiség, amely a tóraterem mögött helyezkedett el. Ebben a teremben a feltárások során előkerült középkori épület maradványokat állították ki, néhány tárgyi emlék kíséretében. A helyiségben információs táblák is helyet kaptak, amelyeknek segítségével jobban megismerhetjük a középkori építészetet és a zsidó vallást.

A zsinagóga utolsó állomása az épület kertjében vár ránk: itt találjuk a rituális fürdő, a mikve épületét. A zsidó vallásban nagy hangsúlyt fektetnek a „tisztává“ tevő vízre, amely eredetileg folyóvíz lenne. Ebben a vízben a hívőnek háromszor kell teljesen alámerülnie, így válik tisztává, vagyis „kóserré“. Mivel a városban a folyóvíz elérése kivitelezhetetlen volt, ezért egy kút természetes vize töltötte be a ennek szerepét. Ugyanitt merítették meg a szertartáshoz használt és háztartási edényeket is, ha azok újak voltak, vagy tisztátalanná váltak. Az udvaron lévő kis faborítású épületbe lépve ma már csupán a földbe mélyedő kutat láthatjuk, amit a látogatók biztonsága érdekében hálóval fedtek be. Az épület falán az itt talált régészeti leleteket tekinthetjük meg, amelyeknek nagy részét alkotják azok a tárgyak, amiket annak idején a vízbe ejtettek.

Nyitva tartás

• Januártól márciusig: zárva, csoportok előzetes bejelentkezéssel látogathatják
• Áprilistól októberig: hétfő-vasárnap 10-18 óráig
• Novembertől decemberig: zárva, csoportok előzetes bejelentkezéssel látogathatják

Elérhetőség

Cím: Sopron, Új u. 22.

Tel.: +36 99 311 327

Web: www.muzeum.sopron.hu/o-zsinagoga