Lispeszentadorján–Lasztonya–Szentpéterfölde–Várfölde

Dél-Zala hatalmas erdőivel, rétjeivel, kis falvaival, szőlőhegyeivel – a nyugalom szigete. Ha igazi csendre vágyunk, és át akarjuk érezni az erdőrengetegek áhítatát, akkor érdemes Lispeszentadorjánból Várföldére Szentpéterföldén át kerekeznünk.

Lispeszentadorján Hazánk egyik legősibb települése nem csupán borkultúrájáról híres. Nagyon gazdag természeti értékekben is, gazdag növény- és állatvilág veszi körül, de a Pálos kolostor romjai, illetve az 1936-ban épült templom is mind hozzátartozik a település értékéhez, szépségéhez.

Szentadorjánból indulva az erdőháti falurészen elhaladva szelíd dombon kell felkapaszkodnunk, ahonnan kis szekérút vezet Lasztonyára az erdőn át. A lasztonyai kő harangláb mellett elhaladva, majd átkelve az Alsó-Válicka hídján, Kámaházapusztára érkezünk, de itt már nem a kisvasút nyomvonalát követjük, hanem a kék turistajelzést.

Lasztonya A kis zalai zsáktelepülés neve a Rockenbauer Pálról elnevezett Dél-dunántúli Kéktúra túrázóinak lehet ismerős, hiszen itt halad át az útvonal. Fontos tudnivaló, hogy a falu Kámaházapuszta nevű településrészén megáll a Kistolmácsot és Lentit összekötő Csömödéri Erdei Kisvasút.

Rockenbauer Pál nyomdokain haladva tölgy és bükk erdőkön át vezet utunk. Csapadékos, de ugyanakkor meleg nyarakon és kora ősszel itt érdemes megállni abban a reményben, hogy gombával szedjük meg tarisznyánkat.

Az erdők között futó út a Szentpéterföldi-tóig visz, melynek közelében egy nagyon szépen karbantartott erdészház áll. A tó a környék kedvelt horgászvize, a szép környezet és az ígéretes horgászzsákmány sokakat csábít partjaira.

A tavat magunk után hagyva, újra erdős dombokon át visz utunk. Ismét szép tavakat láthatunk: ezek a Szilvágyi-tavak, melyeket magunk után hagyva hamarosan már a várföldei határban járunk. Várföldére érve arra a már bemutatott kerékpáros útvonalra érkezünk, mely Bánokszentgyörgy felé folytatódik.