Lasztonya
Gyalogtúrázóknak ismerős lehet a kis zalai zsáktelepülés neve, hiszen Lasztonya a Rockenbauer Pálról elnevezett Dél-dunántúli Kéktúra egyik pecsételőhelye.
A ma már csupán 100 fős falu két részből áll, Lasztonyából és Kámaházapusztából, melyeket az Alsó-Válicka patak választ el egymástól. Megközelíteni Bázakerettye felől lehet, de innen már nem vezet tovább út.
Völgyében fut a zalai dombokat bejáró Csömödéri erdei kisvasút Csömödérről Kistolmács felé, amelynek egyik állomása a Lasztonyához tartozó Kámaházi erdészlak.
A település fölé a hajdani őrtoronnyal koszorúzott Várhelyi-hegy magasodik.
Túraajánlatok
Kerékpártúrák:
- Pannon Pleasure 6. - Lispeszentadorján - Lasztonya - Páka - Szécsisziget - Budafapuszta - Zajk - Kistolmács - Lispeszentadorján
- Pannon Pleasure 8. - Lispeszentadorján - Lasztonya - Szentpéterfölde - Várfölde - Bázakerettye - Lispeszentadorján
- Pannon Pleasure 9. - Lispeszentadorján - Kistolmács - Valkonya - Várfölde - Lasztonya - Lispeszentadorján
- Zala Zöld Szíve: Kistolmácstól Valkonyán át Szécsiszigetig
- Zala Zöld Szíve: Lispeszentadorjántól Szentpéterföldén át Várföldére
Látnivalók
Erdei kisvasút (Lenti–Csömödér–Kistolmács) Bár hazánk legforgalmasabb kisvasútjának elsődleges funkciója máig a teherszállítás, az évente több ezer idelátogató turista mégsem ezért szereti. A Lenti és Kistolmács közti erdei vasút lenyűgöző tájakon vezet végig, rengeteg természeti látnivalót kínálva a zalai dombok között.
Harangláb Az apró településre beérve rögtön feltűnik a XVIII. századi harangláb.
Kilátótorony A településtől nyugatra, a 277 méter magas dombon áll a négyszintes kilátó.
Egyéb látnivalók: szép fa harangláb (Kámaházapuszta), a hajdani Sulykovszky hercegi kastély parkjában álló tulipánfa (Kámaházapuszta)
Története
Első írásos említése 1381-ből származik, Lazthonya néven a Bánffyak birtoka volt. 1416-ban Lasztonyai Pálnak is volt itt birtoka. 1644-ben a Nádasdy családé lett, majd Nádasdy Ferenc lefejezése után ez a birtok is a kincstárra szállt, ahonnan az Esterházyak váltották meg, és 1848-ig az ő tulajdonukban maradt.
Az 1970-es évekig a lakosság lélekszáma 300 fő fölött volt (1910-ben 361 fő, 1949-ben 305 fő, 1970-ben 312 fő), azt követően drasztikus csökkenés állt be. Az elöregedés, elköltözés miatt ez a tendencia napjainkban is folytatódik, a lakosság létszáma alig haladja meg a 100 főt. A régi iskola ma már lakóház.