Nova
A Cserta és a Kerta folyók között fekvő falut a Göcsej "fővárosaként" szokták emlegetni. Nem véletlen, hogy itt volt plébános Plánder Ferenc, akinek a tájegység első néprajzi leírását köszönhetjük.
Látnivalók
Nagyboldogasszony-templom A barokk építészet egyik gyöngyszemét 1778-ban építtette az első szombathelyi püspök. A puritán külső által takart pompás belső teret Hefele Menyhért tervezte és Dorfmeister István festményei díszítik. Főoltárképe a Szűzanya mennybevitelét ábrázolja. Érdekessége a szenteltvíztartók suttogó hatása.
Plánder Ferenc Helytörténeti Gyűjtemény A Göcsej első néprajzkutatójáról elnevezett múzeum a tájegység ételkészítési és étkezési szokásait mutatja be. A különböző alapanyagok mentén szerveződő kiállítás valójában az egész paraszti kultúrába enged betekintést az étkezésen keresztül.
Olgamajori vadászkastély Az épületet eredetileg Batthyány Zsigmond kastélyaként építették 1933-ban. Ma vadászházként üzemel, amely 26 férőhellyel rendelkezik.
Harangláb A XVIII. századi, műemlék harangláb Zágorhida falurészen áll.
Egyéb látnivalók: mamutfenyő, kilátó.
Története
A falu történelmében meghatározó, hogy egészen az Árpád-kortól kezdve egyházi birtok volt, 1777-ig a veszprémi püspökségé, majd gyakorlatilag az államosításig a szombathelyi püspökhöz tartozott. 1446-tól mezővárosként jegyzik a történeti források.
A török idők során a gyakori betörések miatt a terület egy időre pusztává vált. Emiatt a püspök adómentességgel próbálta ösztönözni a visszatelepülést. A harcok utáni újjáépítés során épült fel a falu mai temploma is.
Novát 1748-ban 216 katolikus lakta, a XIX. században pedig már 1724 ember élt itt. Bár szépen fejlődött, mivel a kialakuló vasúti forgalomtól távol esett, nem tudta tartani az iramot a környék többi településével, 1871 után ismét kisközség lett.
A II. világháború 33 helyi áldozattal járt. A szocialista földosztások során államosították a plébánia és Batthyány Miklós birtokait. Ez némileg fellendítette a foglalkoztatottságot, de a többség az olajiparban dolgozott a környékbeli településeken. Mivel a közlekedési infrastruktúra nem fejlődött, és 1950-ben a járási székhely címét is elvették, felgyorsult az elvándorlás.