Túránkat az ibafai pipamúzeumnál kezdjük. Indulás előtt nézzük meg a múzeumot (a túra résztvevőinek ingyenes a belépés)!

A hagyomány szerint Hangai (Schreier) Nándor, aki 1864 és 1905 között volt a falu plébánosa, szeretett pipázni. Ez adta az ötletet barátjának, Roboz Istvánnak (kaposvári törvényszéki vizsgálóbíró, megyei tiszti főjegyző, újságíró, költő, a Somogy c. hetilap szerkesztője) a nyelvtörő-mondóka megírásához: „Az ibafai papnak fapipája van, tehát az ibafai papi pipa papi fapipa.”.

Ennek a mondókának a felhasználásával írta később Komjáthy Károly 1931-ben az "Ipafai lakodalom" című három felvonásos operettjét, viszont az akkori plébánosnak, Sarlós Ferencnek nem volt pipája, ezért a hívek megajándékozták egy szép fapipával 1934-ben, amelyet Gerber Béla iparművész faragott, és amelyet a templom és a falu búcsúján adtak át. Ez indította el a hagyományt és a pipák gyűjtését, majd a Janus Pannonius Múzeum 1968-ban egy pipatörténeti kiállítást hozott létre Ibafán. A pipagyűjteményen kívül megtalálhatók egyéb dohányzással kapcsolatos kellékek, mint például: pipatömők, díszes cigaretta-, dohány- és gyufatartók.

A pipamúzeum melletti buszmegállótól északi irányba indulunk a Kossuth Lajos utcán, a S– és K■ jelzéseket követve. Ibafát a temető mellett hagyjuk el, és egy horhosban gyalogolunk. A horhosból kiérve egy rétre érünk, amelynek szélén haladunk tovább északkeleti irányba. A rét végén a két jelzés kettéválik, mi balra (északra) kanyarodunk, a S– jelzést követve. Elmegyünk egy vízműtelep mellett, majd egy zúzott köves úton lefelé haladva hamarosan beérünk Horváthertelend házai közé. Az autóbusz-megállóhoz érve találjuk az 1. ellenőrző pontot (2,6 km/62 m).

A buszmegállótól keleti irányba indulunk tovább, a S– jelzésen. Végigmegyünk Horváthertelend főutcáján, majd az utolsó ház után balra (északkeleti irányba) fordulva folytatjuk utunkat. Elhaladunk a temető mellett, majd egyenesen tovább egy széles földúton, legelő szélén megyünk. A legelő végén utunk jobbra (keleti irányba) fordul, és emelkedni kezd. Az emelkedő szakasz végén balra (északi irányba) kanyarodunk, és hamarosan útkereszteződéshez érünk, a Rasztina nevű helyre (itt csatlakozik be utunkba a S■ jelzésű út). Mi a S– jelzésű úton megyünk tovább egyenesen, északi irányba, míg Szabásra nem érünk. (Az elhagyott kis településen ma már csak ketten laknak.) Szabáson találjuk a 2. ellenőrző pontot (4,1 km/128 m).

Szabásról a K– jelzésű úton indulunk tovább délkeleti irányba. A Roskenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra útvonalán járunk. Erős lejtéssel érünk le egy völgybe, ahol jobbra (déli irányba) fordul utunk, majd kb. 700 métert megtéve balra (északkeleti irányba) fordulunk, és egy löszmélyútban haladva, erős emelkedővel érünk fel Felsőkövesdre, ahol a Fekete István Emlékösvény beköszöntő tábláját olvashatjuk. Innentől kezdve az útvonalunk egészen Nagymátéig a Fekete István Emlékösvényen halad.

Fekete István író – 1926-ban, frissen végzett mezőgazdászként – Bakócán, gróf Mailáth György birtokán kapott állást mint segédtiszt, ahol három évig dolgozott. Lóháton járta be az uradalmat, s az erdőről, mezőkről hazatérve gyakran ragadott tollat, hogy élményeit, megfigyeléseit följegyezze. Itt ismerkedett meg a bakócai belgyógyász főorvos lányával, aki később a felesége lett. Ezeknek az éveknek állít emléket a Fekete István Emlékösvény, melyet dr. Tóth Aladár erdész kezdeményezésére alakított ki a Mecsekerdő Zrt. Az útvonalon elhelyezett táblákon idézetek olvashatók Fekete István műveiből. Az útvonal egyes szakaszait különböző turistajelzések jelölik.

Végigmegyünk a kis településen, majd a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra bélyegzőhelyét elhagyva letérünk az aszfaltúton tovább vezető K– jelzésről, és egyenesen megyünk tovább a K● (٩ forrás) jelzésen. A magtár épületéhez érünk, falán a Fekete István Emlékösvény táblája látható. (Ajánljuk a humoros irodalmi idézet elolvasását!) A magtár sarkánál vezet tovább a jelzés délkeleti irányba. Kisebb gazos területen áthaladva erdőben folytatjuk utunkat. A völgybe leérve egy patakot keresztezünk, majd kisebb emelkedő következik. Hamarosan a széles útról a jelzés jobbra letér az Ödön-forráshoz, a 3. ellenőrző ponthoz (3,6 km/152 m). A forrásnál az emlékösvény táblájára kötött bójánál zsírkrétával jelöljünk X jelet az igazoló füzet megfelelő helyére!

A forrástól a K● (٩ forrás) jelzésű ösvényen visszatérünk a széles útra, és megyünk tovább jobbra (délkeleti irányba) Nagymáté felé. Utunk erősen emelkedik, keresztezzük az erdészeti aszfaltutat, majd hamarosan beérünk Nagymátéra, ahol az arborétumban az esőháznál találjuk a 4. ellenőrző pontot (1,1 km/93 m).

A 9,4 hektár területű arborétum (Fekete István Füvészkert) telepítését 1967-ben kezdték el. Az arborétumban tanösvény vezet körbe; érdemes egy rövid kitérőt tenni az arborétum megtekintésére.

Az esőháztól keleti irányba, a kavicsos sétaúton indulunk tovább. Jobb kéz felől láthatjuk Fekete István szobrát. A Mecsekerdő Zrt. nagymátéi pihenőháza előtt jobbra fordulva, az aszfaltozott úton hagyjuk el az arborétumot, és kiérünk a K■ és K⟲ (és „tölgyfalevél”) jelzésű útra, ahol útjelző táblát találunk, amelynél balra (keleti irányba), Hollófészek felé indulunk tovább. Kb. 500 métert megtéve elérjük a Fekete István Emlékösvény „Beköszöntő” tábláját, és a K– jelzést. Egyenesen (keleti irányba) megyünk tovább a K– és K⟲ fonódó jelzésen, széles földúton. 750 métert megtéve balra (északi irányba) ágazik le a K▲ jelzésű ösvény, amelyen betérünk Hollófészekre, az 5. ellenőrző ponthoz (1,6 km/30 m).

A 358 méter tszf. magasságban lévő Hollófészek a Zselic legmagasabb pontja.

Hollófészekről visszatérünk a K■ és K⟲ fonódó jelzésre, és balra (keleti irányba) indulunk tovább. 100 métert megtéve utunk elágazik, mi innen jobbra (déli irányba) a K⟲ jelzést követjük. Széles erdészeti úton megyünk, majd kb. 2 km-t megtéve balra (keleti irányba) letérünk, és egy lejtős úton Kánba jutunk.

A kis falut a XII. század elején alapították, neve a Kán nemzetségből eredeztethető. A török időben elnéptelenedett, majd az 1760-as években Würtenbergből telepítettek be svábokat. A II. világháború után a hagyományos paraszti lét és életforma megszűnése oda vezetett, hogy a falu elnéptelenedett. 1978-ban mint önálló község megszűnt, Hetvehelyhez csatolták. Szerencsére a házakat megvásárolták, felújították, és ma mint üdülőfalu várja a látogatókat.

Végigmegyünk az üdülőfalun, majd továbbra is a K⟲ jelzést követve, kövezett úton jutunk a 2 km-re lévő, Bükkösdhöz tartozó kis üdülőfaluba, Goricára (sorsa Kánéhoz hasonló), ahol a haranglábnál találjuk a 6. ellenőrző pontot (4,8 km/41 m).

Bélyegzés után tovább indulunk a K⟲ jelzésen A közkút után jelzésünk jobbra (északnyugati irányba) fordulva letér a kövesútról. Lejtős úton haladunk, majd egy patakot keresztezve balra (délnyugati irányba) fordulunk, és egy akácerdőben erős emelkedőn megyünk tovább. Felérve széles földútra érünk ki, amelyen jobbra (északnyugati irányba) indulunk tovább. Az egykori Ratkócza-pusztán járunk, helyét tábla jelöli.

Kb. 2 km-t haladunk egyenesen, majd utunk balra (nyugati irányba) fordul. Lejtős, majd emelkedő úton követjük jelzésünket, míg az egykori Korpádi vadászházhoz nem érünk (helyét tábla jelzi, a házból már csak kisebb törmeléknyom látható). Innen lejtős úton jutunk le az aszfaltozott erdészeti útra. Ezen balra (déli irányba) megyünk kb. 100 métert, majd jobbra (nyugati irányba) betérünk az erdőbe, és emelkedő úton, másfél km-t után elérjük a S■ jelzésű utat (Postás út). Ezen balra (nyugati irányba) fordulunk, és immár a S■ jelzést követve érünk Kisibafához, a 7. ellenőrző ponthoz (8,2 km/227 m).

Kisibafától a P– jelzésen, nyugati irányba haladva érünk le Ibafára, a célba (3,0 km/18 m).

Papi pipa 15 km