Az Esztergomhoz tartozó Pilisszentlélek központjától mindössze 1 km-re északra található az egykori Szentlélek pálos kolostor romja. A korábban leginkább csak zarándokok látogatta romtemplom ma már kedvelt turistacélpont, iskolai kirándulások, családi piknikek, esküvők és lagzik kedvelt helyszíne. Pazar környezete és a hely nyújtotta csodálatos panoráma sokakat csábít fel a romokhoz. A környező tájat minden irányból a Pilis erdővel borított hegyei uralják. A kolostort ölelő hegyek egész évben, nappal és naplementekor egyaránt felejthetetlen látványt nyújtanak. Sőt, olykor csillagászok is felkeresik a romok környékét, mivel a Pilis szívének alacsony fényszennyezettsége miatt csillaghalmazok, galaxisok és ködök is jól megfigyelhetőek innen.

Az egyetlen magyar alapítású középkori szerzetesrend a Magyar Pálos Rend, amelynek emlékeivel több helyen is találkozhatunk a Pilisben. A pilisszentléleki kolostor- és templomrom mellett pálos romok találhatók többek között a kesztölci Klastrompusztán is. A pálos szerzetesek a Pilisben élő remetékből verbuválódtak, alapítójuk, vezetőjük Boldog Özséb esztergomi kanonok volt, akit a Pilis erdőiben élő szerzetesek gyakran felkerestek. 1246-ban Özséb lemondott javadalmairól, és az érsek engedélyével ő maga is a Pilisbe vonult remetetársai közé. A remeték Pilisszentlélek határában, a Csévi-szirtek alatti úgynevezett „hármas-barlangnál” telepedtek le, mielőtt az 1250-es években megalapították első templomukat és kolostorukat, a Szent Kereszt tiszteletére szentelve.

A pilisszentléleki kolostor és templom története egészen 1263-ig nyúlik vissza, amikor IV. Béla a Dömös közelében lévő vadászkastélyát a pálosoknak adományozta. IV. László király 1287-ben adott engedélyt a rendnek, hogy a kastély helyén kolostort és kápolnát építsen. A szomszédos Szent Kereszt monostor akkori perjele, Benedek kapta meg a feladatot, hogy az új rendházat saját szerzetesei közül választott testvérekkel népesítse be. A XIV. században Károly Róbert és I. Lajos király is tiszteletét tette a pálosoknál. A kolostor a XV. században szépen fejlődött, ám valamikor a XVI. század derekán, 1526 és 1543 között elpusztult. A szakértők szerint nagy valószínűséggel az jelentette a templom és a kolostor végét, amikor a török sereg eljutott a Dunakanyarig és elfoglalta Esztergomot és környékét is.

A XVIII-XIX. század környékén a romok falai még magasan álltak. Az első, Erdőssy Ferenc vezette ásatásokra 1928-1933 között került sor, ám ekkor ár csak néhány falcsonk emlékeztetett a valaha a domboldalt uraló épületekre. 1963-ban Egyed Endre végzett itt feltárásokat. A kolostor és a templom elrendezésére még az első ásatásokkor fény derült. 1975-ben a templom két oltárát is helyreállították, a Szentlélek tiszteletére szentelt főoltár márványköve alá pedig erkélyt építettek, amit fel is szenteltek. Jelenlegi állapotát az 1985 és 1990 közötti feltárás alkalmával alakította ki a Dr. Horváth István régész és Dr. Szeifert Ferenc plébános vezette csapat. Ekkor a romok védelme érdekében a falakat egységesen kő koronával látták el.

Az utóbbi évtizedekben az ásatásokat nem folytatták, annak ellenére, hogy további feltárásokra lenne szükség a megtalált nyugati kerítőfal és a többi, még föld alatt rejtőző épület bemutatásához. A XIII. századi királyi vadászlaknak és a legelső kolostor maradványainak nem bukkantak még a nyomára. A ma is látható épületmaradványok közül az egykori templom maradt legjobb állapotban.

A templom oldalához épített keleti épületszárny valószínűleg emeletes volt. Az ásatások során felfedeztek néhány cserépmaradványt, amelyek a helyiségeket fűtő kályhákból származtak. Ezek a darabok arra engednek következtetni, hogy a fűtőtestek valószínűleg nagyon díszesek voltak. Az egykor a Budai várban állt lovagos kályhák változatait készíthették el a kolostor számára.

A keleti szárnyban volt az ebédlő és a káptalanterem, ahonnan átjáró vezetett a nyugati épületszárnyba. Északon egy L alakú épületszárny fogta közre az apró belső udvart. A déli oldalon, a kerítőfal mellett húzódtak a műhelyek.

A műemléki romok állapota jó, a helyiek pedig a környezetét is rendben tartják. A falak szomszédságában tűzrakó helyeket és padokat találunk, így akár sütögetést, bográcsozást is rendezhetünk a Pilis ölelte domboldalban.

Az egykori kolostor autóval is könnyen megközelíthető. A kolostor „parkolójában” nagyjából 20-25 autó számára van hely. A szűk, kétsávos aszfalt szélén azonban nem szabad parkolni, mivel a környéken aktív fakitermelés folyik, a hatalmas erdészeti járművek útvonalát korlátozni pedig tilos.