A XVIII. század végétől a magyar textilgyártás történetében szereplő, híres iparfejlesztő Goldberger család gyára Dél-Buda ipartörténetének egyik legsikeresebb vállalata volt. Az eleinte csak kékfestéssel foglalkozó vállalat az óbudai központi üzem mellett Kelenföldön is létesített egy textilipari gyárat.

A Goldberger család textilipari üzeme Magyarország legnagyobb selyemfonó- és szövőgyára volt. Az I. világháború fellendülést hozott az üzem sikerében, ugyanis a bakaruha gyártása szükségessé vált a frontokra kivonuló katonák számára. A béke eljövetelével azonban a cég a csőd szélére jutott. Goldberger Leó elhatározta egy új gyár építését, és 1923-ban svájci tőkével megalapította a WESPAG vállalatot.

Az új üzem építésének helyszíne eredetileg Óbudán lett volna, azonban az észak-budai magas telekárak miatt végül Kelenföld mellett döntöttek. A Budafoki úton terült el egy több mint húsz holdas, helyenként kukoricával bevetett telek. A többnyire parlagon maradt hely ideálisnak bizonyult a Duna közelsége miatt, ugyanis a textilüzem számára elengedhetetlen szempont a jó, olcsó vízellátás megléte.

1923 júniusában kezdte el az üzemelését a gyár, ahol eleinte többnyire divatcikkeket gyártottak. A termékek annyira nagy sikert arattak, hogy egy évvel később, 1924-ben már több mint hétszáz szövőszék működött, és egyre több árut adtak el külföldön is. A gazdasági világválság az újbudai Goldberger gyárat is érintette, azonban az úrihölgyek körében előkelő divatcikknek számított az itt gyártott selyem fejkendő és zsebkendő.

1938-ban ismét megnőtt a vásárlók száma, ami a gyárnak komoly fellendülést hozott. Ugyanekkor azonban nyersanyag- és szénhiány alakult ki, mert a Magyar Királyi Honvédség egyre több selymet igényelt az ejtőernyők készítéséhez. Ezért a gyár a hulladéknak számító lenszalma, lenkóc és kenderkóc keverékből a hiánycikknek számító pamutot igyekezett pótolni, a kendert pedig csalánnal helyettesítették.

A II. világháború során, 1942-ben légitámadás érte a gyárat, de más módon is súlyosan érintette a háború. 1943-tól megszűnt a szín-nyomott textiláruk készítése, ugyanis a hadseregnek szüksége volt a textilgyárak rézhengereire. Az ágyúlőszer hüvelyek alapanyagának használták, annak ellenére, hogy a gyár hadiüzemi minősítést kapott.

A vállalat a II. világháború idején hanyatlásnak indult egy tragikus esemény következtében – Goldberger Leót, a gyár tulajdonosát Mathausenbe deportálták, ahol 1945-ben meghalt. A háború után a Goldberger Gyárat Goldberger Textilművek és Kereskedelmi Részvénytársaság néven államosították, így 1948-tól nemzeti vállalatként működött. A vállalat élére egy olyan munkásigazgató került, aki nem volt szakmabeli, ezért a régi gyár vezetőségének egy része a helyén maradt.

Az 1950-es években az óbudai gyárból létrehozták a Goldberger Textilnyomó és Kikészítő Nemzeti Vállalatot, a kelenföldi üzemből pedig a Kelenföldi Textilkombinát Nemzeti Vállalat jött létre. Az óbudai vállalat utódaként működő üzem csődbe jutott, és 1989-ben a gyár ellen felszámolási eljárás vette kezdetét, amely 1997-ben fejeződött be. Ez a felszámolás a több mint kétszáz éves cég megszűnését okozta.

A műszaki emlékek megőrzéséről, védelméről szóló, 1950-es években hatályba lépett rendelet alapján kezdődött meg a gyárak saját múzeumának és a múltjukat őrző gyűjteményének létrehozása. Az óbudai Goldberger gyár műemlék épületei az 1999-ben megnyílt Textil- és Ruhaipari Múzeum új otthonává váltak. 2012-ben az Óbudai Múzeum külön intézményi egységeként jött létre a Goldberger Textilipari Gyűjtemény. A korábbi Textilmúzeum felújított épületében állandó kiállítóhelyeket, raktárakat és egy rendezvénytermet is kialakítottak.

Az egykori gyárat magas betonfal veszi körbe, így az utcaszinten járók előtt teljesen rejtve áll városban, ám például a Sas-hegyről nagyon is jól látható a közel 100 éves épület.

További információk elérhetők a Goldberger Textilipari Gyűjtemény hivatalos honlapján: www.textilmuzeum.hu