Újbuda legrégebben épült, ipari jellegű épületei a katonasághoz és a háborúkhoz kapcsolódtak – a mai Szerémi- és Galvani út sarkán álló barokk lőportár épületét a helyiek sokáig puskaporos dómnak nevezték.

A lőportár épülete egy magasabb, és egy arra merőleges, alacsonyabb szárnyból áll. Az épület homlokzatát hat-hat támasztópillér tartja. Az épületen négyzet alakú, kőkeretes ablakok láthatók, alattuk pedig szellőzőcsatornákat alakítottak ki a puskapor szárazon tartása érdekében. A főépület rakodótere egyetlen nagy térből áll, vastag pillérekre futó hevederekkel öt csehboltozatos szakaszra bontva. Az épületet egykor magas kerítés védte, őrházakkal megerősítve, amelyek azonban a háborúk következtében megsemmisültek.

Az 1770-es években felépített lőportár épületének helye az egykori térképek adatai adatai alapján ideális volt, ugyanis a XX. század elejéig mondhatni, a semmi közepén állt. Körülötte mezőgazdasági területek, parlagon hagyott szőlőtermesztő területek voltak, ami előnyt jelentett, hiszen az ilyen létesítményeknél gyakori volt a robbanás veszélye.

A bécsi hadügyi mérnökök figyelembe vették, hogy a XVII. században elsősorban azért sikerült felszabadítani Buda várát a török uralom alól, mert ideális helyre építették a mostani palota helyén álló lőporraktárt. A tervezők a vízelvezetésre is gondoltak – az akkor még mocsaras területen mesterséges dombot építettek, és erre húzták fel a lőportár épületét. Kerek, kőből rakott őrtornyaik miatt az épület egy, valódi ódon várkastély képét mutatta.

Az épület megtartotta a kezdeti felépítését, és az eredeti szerepét töltötte be egészen 1945-ig. Ezután a környéken megjelentek az első lakóházak, lakóik pedig aggodalommal tekintettek a baljós emlékeket magában hordozó lőportárra, és ezért a lebontását szorgalmazták. Erre azonban nem került sor, viszont az épület felújítása is elmaradt. A lőportár a XI. kerület épületei közül elsőként kapott műemléki védelmet 1949-ben.

A Beton és Vasbetonipari Művek épületeivel körbevett lőportárral a vállalat sokáig nem tudott mit kezdeni. A baglyok hamar birtokba vették az egerektől hemzsegő lőportárat, ezért az itt dolgozó munkások csak bagolyvárnak nevezték. Pfannl Egon építész készített helyreállítási tervet a lőportár épületéhez, azonban a felújítás végül nem történt meg. Az épületben mozit rendeztek be, amely az 1986-ban leégett tetőszerkezet miatt megsemmisült.

Az 1990-es évek elején újabb terv készült az épület helyreállítására, amelyet Koris Jánost dolgozott ki. 1995-ben a tervező a tulajdonosokkal együtt pályázott az anyagi támogatásokra, amelyből 1996-ban helyreállították a főépület tetejét, és részben a lőportár belterét is. A melléképületeket 1997-ben fedték le, és emléktáblát is állítottak az épületnek, amelyet sajnálatos módon később elloptak. A lőportárhoz felvezető utat építettek, és kigazolták az épület környékét, mára azonban újra elgazosodott a terület.