Ha a Bartók Béla út 17-19. számú épületére nézünk, minden bizonnyal fel se merül bennünk, hogy 1908-ban katonai hallgatók béreltek itt szobákat. És talán az se, hogy a bérház első emeletén egy régi, de máig működő kápolna bújik meg.

Pedig ez mind igaz: itt működött a Szent Imre Kollégiumok budai egysége, kétszáz szobával, díszteremmel, büfével, négyezer kötetes könyvtárral, klubhelyiséggel, a kertben teniszpályával, nyáron cigányzenekarral és házi estélyekkel. Ezt a kollégiumi „minivárost” Glattfelder Gyulának, budapesti hittanárnak, későbbi csanádi megyéspüspöknek köszönhették a diákok, akik számára nem csak lakóhelyet szeretett volna létesíteni az elkötelezett tanár, hanem egyfajta központot is az erkölcsi és tanulmányi elmélyüléshez.

Békeidőben félévente nyolcszáz koronát kellett fizetni az egyszemélyes szobáért, a kétszemélyesért pedig hétszázötvenet. A háború beköszönte azonban magasabb árakat hozott: 1915-től már 1300 és 1100 koronáért lehetett bérelni a csinos épület lakrészeit. Nem is meglepő, hogy ebben az évben a korábbi 212 diák helyett csak 130 pakolta ki a bőröndjét, és az év haladtával és a háborús behívók gyarapodásával az év végére 40-en maradtak. Azért nem sokáig volt ilyen csendes a ház: a csatatérről hazatérő diákok újra kérték a felvételt, ami hamarosan ismét teltházassá tette a kollégiumot.

A kollégium mellett egy bérházat is kialakítottak itt, amire érdemes fel-felpillantgatni. A negyedik emeleti ablakok között ugyanis észrevehetünk két mozaikképet, és az alakokban Szent Imrére és Szent Istvánra ismerhetünk. Ha ügyes megfigyelők vagyunk, feltűnhet, hogy a földszinti és első emeleti rész nem teljesen egyidős, bár stílusában megegyezik. A kulisszatitok ezúttal az, hogy eredetileg templomot terveztek ide, de végül különlegesebb módon alakítottak ki szent helyet a házban. Ahhoz, hogy ezt megnézhessük, be kell sétálni az épületbe, és felmenni az első emeletre, majd benyitni egy átlagos lakásajtónak tűnő bejáraton: itt rejtőzik az a kápolna, ahova már a katonai kollégisták is átjártak. Az aprónak nem nevezhető helyiségben, Jeges Ernő festett képei között, a mai napig tartanak miséket.

Az épületnek van egy titkos és hatalmas belső udvara is, amit utcafrontról egyáltalán nem is lehet látni. A kellemes, zöld terepen egy első világháborús emlékhelyet találunk, amelynek közepén Szent Imre szobra áll (habár nem az eredeti). Ezt az intézmény elesett tanárainak és kollégistáinak tiszteletére készítették, és a cserkészek minden évben meglátogatják.

Ma szintén kollégiumi élet folyik a ház falai között: a BME Közlekedésmérnöki Karának hallgatói bújhatják szorgosan könyveiket a ma Baross Gábor Kollégiumnak nevezett épület szép kertjében. Azért a Szent Imre Kollégium sem tűnt el: Szegeden nyitották meg újra, ahol azóta is működik.