Lágymányosi-öböl

A Lágymányosi-öböl egy mesterségesen kialakított öböl, melyet árvízvédelmi, a folyószabályozási céllal alakítottak ki a XIX. század második felében a Kopaszi-gát felépítésével. Az öböl, elnevezésével ellentétben a XI. kerületi Nádorkert városrészen. Mind történelmi, mind természetvédelmi szempontból fontos értékeket őriz, emellett a Kopaszi-gáttal együtt többféle programlehetőséggel kínál kellemes kikapcsolódást az idelátogatóknak.

Kopaszi-gát Az eredetileg árvízvédelmi céllal létrehozott Kopaszi-gát mára túlnőtt a kezdeti funkcióján. A 2000-es években felújított, parkosított gáton éttermek, kávézók várják az ide látogatókat. Jó időben a füvesített területeken piknikezhetünk, emellett a gát és az öböl számos sportolási lehetőséget kínál.

A Lágymányosi-öböl keleti, Duna felőli oldala hétszázötven méter, északi oldala több mint háromszáz méter hosszú. Ötven méter széles bejárata az öböl déli végén található. Az öböl vízfelülete több mint tizenegy hektár.

Pest, Buda – elsősorban az alacsonyabban fekvő részei, mint például Viziváros is – és Óbuda sok kárt szenvedett a Duna áradása miatt a történelem során. Pesten már a XVIII. század végén építettek ki védgátakat az 1775-ös jeges árvíz után. Azonban az árvízvédelem nem tudta kivédeni a veszélyt, így 1838-ban a tavaszi árvíz minden addiginál nagyobb pusztítást végzett. A rendkívül hideg, havas tél és a szabályozatlan Duna sorozatos jégtorlódásai alapján már a tél elején lehetett számítani az esetlegesen bekövetkező áradásra. A Csepel-sziget csúcsánál keletkezett jégtorlasz teljesen elzárta a folyó medrét – ekkor a vízállás több mint másfél méterrel meghaladta az 1775-ös dunai áradás vízmagasságát.

A Duna szabályozása és az árvízveszély kiküszöbölése a Pest, Buda és Óbuda fejlődésének következtében elengedhetetlen volt. A városokat ért katasztrófa után előtérbe került a folyószabályozások ügye – Gróf Andrássy György már 1838-ban akadémiai pályázatot íratott ki az árvíz okozta károk megelőzésének érdekében. A következő években elfogadták a fővárosi Duna-szakasz szabályozására vonatkozó terveket: szükségessé vált egy torkolati párhuzammű – a mai Kopaszi-gát – megépítése, amely csökkenteni tudja a jégveszélytől való fenyegetettséget.

1872-ben a Dunaágat elzárták, és hamarosan a táplálózsilipet valamint a gáttestet is megépítették, így jelentős mértékben csökkent az árvízveszély. A folyó vízszintemelkedése miatt két méterrel felemelték az építendő rakpartok szintjét. 1875 végére elkészült a Gellért-hegy alatti kiszélesedett mederszakasz összeszorítását szolgáló töltéspart – a későbbi Lágymányosi-tó öble –, és ekkorra elkotorták a korábban sok gondot okozó Kopaszi-zátonyt.

Az 1875-ben bekövetkezett árvíz hatására a következő évben a szabályozási létesítményeknél pótmunkákat rendeltek el, és kiegészítő létesítményeket kellett felépíteni: 1876-ban megépült a Kopaszi párhuzammű, ezzel leszűkítve az eddig rendkívül széles folyómedret. A Kopaszi-gát megépítésével és a Soroksári–Dunaág lezárásával a létrejött a Duna ezen szakaszának mai állapota.

Az elmúlt másfél évszázadban a gát és az öböl hasznosítására rendkívül sok elképzelés született. Közvetlenül a megépítése után az öbölben korszerű, az áruk ki- és berakodására alkalmas, vágányzattal is ellátott téli kikötőt kívántak kialakítani. A XX. század elején Nádorkert rohamos fejlődésnek indult a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem – akkoriban még József Műegyetem – megépítése során mintegy hét hektáros területet töltöttek fel tó északi részéből. 1930-ban megkezdődött a Lágymányosi-tó Összekötő vasúti híd felé eső részének feltöltése. A feltöltéshez szükséges földet a Lágymányosi kikötő déli részének kotrásával nyerték, ezzel egyrészt építési területet nyertek, másrészt a tervezett téli kikötő is használhatóvá vált. 1937-re pedig három déli Duna-híd is megépült. A téli kikötő mellett már ekkor is fontos szerepet játszott a sport – az öbölben strandolni, úszni, horgászni és evezni is lehetett. Ezeket a tevékenységeket a második világháború után is űzték, de az 1950-es évektől a környék beépítése miatt területe csökkent, és az itt működő vendéglátó- és sportlétesítmények állapota igencsak leromlott.

2003-ban az önkormányzat és a környékbeli telkek tulajdonosa létrehozták a terület hasznosítására az Öböl XI Kft.-t. A következő években a fejlesztéseknek köszönhetően öbölben egy jachtkikötő, valamint kajak-kenu és sárkányhajó egyesület is helyet kapott itt. A kajak-kenu egyesület mellett kiépítettek egy rekortán futópályát, és egy kisebb futballpálya is található itt. Mára a Kopaszi-gát is kedvelt pihenőhely lett a felújítása után. A déli végén nyitott öbölbe legkisebb vízállás esetén is jut friss víz, amelynek minősége a csepeli szennyvíztisztító megépülése óta ugrásszerű javulást mutat. Az öblöt műemlékek határolják körül – a Budai Hengermalom, valamint a Kelenföldi Erőmű már bezárt kapcsolóháza is itt található. 1993-ban Kopaszi-gát Duna felőli oldalát pedig természetvédelmi területté nyilvánították.