Száz éve, 1914-ben született meg az elhatározás a helyi evangélikus lakosok részéről, hogy saját, méltó templomot emeljenek maguknak a környéken. Ennek érdekében egy egyesület is alakult, de a háborús helyzet miatt a tényleges cselekvés egy évtizeddel későbbre, 1925-re tolódott. Ekkor a főváros egy Bocskai úti telket ajándékozott az egyháznak, és megindulhatott a várva várt építkezés. A tervezéssel a Halászbástya építészének, Schulek Frigyesnek fiát, Schulek Jánost bízták meg. A templomot, amit nemes egyszerűséggel Kelenföldi Evangélikus templomnak kereszteltek el, 1928-ban avatták fel. A majd tizenöt évig tartó várakozás és aztán építkezés eredménye egy komplett épületegyüttes: a főépülethez egy-egy épületszárny is csatlakozik két oldalról, és érdemes tudni, hogy itt alakítottak ki elsőként az országban olyan helyiségeket, amelyek a gyülekezeti munkát voltak hivatottak segíteni.

Ha az építészeti stílust szeretnénk megállapítani, csak rá kell pillantani a kapubélletre, valamint az ajtók, ablakok lezárására, mert ezek nagyon árulkodó stílusúak. Egy hamisítatlan neoromán stílusú épületről van szó, aminek az egyik éke a 31 méteres főtorony, széles kettős ablakaival. A másik különlegesség az orgona, amely a Rieger-cégtől származik, és amit 1974-ben Sulyok Imre tervei alapján újítottak fel. Ha szétnézünk a templom belsejében, hamar feltűnhetnek a magyaros motívumok. A padokon és székeken fafaragások láthatóak, az ajtókon, szószéken és papi ülőhely támláján virág-és csillagalakzatok figyelhetők meg. A színes ablakokon virágmotívumok vannak, és különlegesség még a vörös márvány keresztelőmedence is. A bejárattól balra a falon vallási szimbólumok futnak végig, kovácsoltvasból megformázva. 1989-ben kolumbáriumot (urnatemetőt) is építettek az altemplomba, amelyhez már lifttel is le lehet jutni. Ugyanis 2014-ben, hosszas tervezések után akadálymentesítették az épületet.