A XIX. század közepén a tömegközlekedést még a lóval vont omnibusz jelentette. Az első villamosjárat 1889-ben kezdte meg az üzemelését, azonban csak tíz évvel később, 1899-ben indította el a Budapest-Budafok Helyiérdekű Villamos Vasút a Fehérvári úton közlekedő villamosát. A járat eleinte a Szent Gellért tér és Budafok között ment, majd az útvonalat Nagytétényig és Törökbálintig meghosszabbították.

Eleinte az Újbudán közlekedő villamos megállói messze voltak egymástól, mert elsősorban a peremtelepülések lakosai számára működtették a járatot. Újbuda csak az 1920-as években kezdett lendületesen fejlődni, és innentől kezdve a Szent Gellért térről a HÉV-ek – amelyek 1942-től 1963-ig az akkor még Horthy Miklós körtér nevet viselő Móricz Zsigmond körtérig jártak – és a villamosok is közös pályán közlekedtek.

A villamosoknak két tároló- és javítótelepet tartottak fenn – az egyik az 1912-ben épült, tizenhét vágányos kelenföldi, a másik pedig az 1914-ben a Hoffer és Sorg cég által felhúzott, jóval kisebb budafoki kocsiszín, más néven remíz volt. Az utóbbiban közösen pihentek meg az éppen nem közlekedő villamosok és HÉV-ek is. 1963-ban itt készült el az első MIXA típusú HÉV motorvonat prototípusa. 1972 és 1993 között a kocsiszínhez tartozó megállóban volt a 41-es villamos végállomása is.

A XX. század első felében rohamos fejlődésnek induló Belső-Újbuda és a mai Villányi út – amely abban az időben még Szent Imre Herceg útja volt – mentén lassan kiépülő, többnyire kis- és középpolgárok, hivatalnokok által lakott terület megkövetelte, hogy a főúton villamosközlekedés legyen. Akadályt jelentett azonban, hogy a villamost tápláló egyenáramot nem lehetett gazdaságosan nagyobb távolságra szállítani. Így a Villányi úton muszáj volt egy áramátalakítót építeni, ahol a váltóáramot egyenfeszültséggé változtatják. Amíg ez meg nem épült, addig éveken át lovak vontatta omnibusszal lehetett közlekedni a Gellért-hegy tövében, nem kevés zúgolódásra okot adva a helyieknek Budapest utolsó közforgalmi omnibusz-vonalán.

A II. világháború után a Ganz által gyártott UV – U típusú távvezérelt motorkocsi – a budapesti villamosközlekedés legmeghatározóbb szereplője volt, ugyanis ez volt a legnagyobb darabszámban gyártott magyar villamostípus. Ezeket a szerelvényeket 2007-ben véglegesen kivonták a forgalomból, azóta csak egy-egy nosztalgia-járat erejéig járnak újra. A budai villamosvonalakon az UV-ket felváltották a Ganz csuklós villamosai, majd Tatra T5C5 típusú villamosok is forgalomba álltak.

A BKK közel ötven új, alacsonypadlós spanyol CAF Urbos 3 típusú villamost tervez forgalomba állítani a jövőben, amelyek sokkal hosszabbak a régieknél, és emiatt nem férnek be a jelenlegi villamos-garázsba. Ebből kifolyólag Budapest tömegközlekedési vállalata pályázatot írt ki a kocsiszín új épületének megtervezésére, amelynek látványtervét FŐMTERV Zrt. és a CÉH Zrt. készítette és 2015-ben nyilvánosságra hozták.

Az új villamosok alvóhelye Budafok kocsiszín mellett a Határ úti metróállomásnál található Száva kocsiszín, valamint a Hungária kocsiszín lesz. Az utóbbiak felújítása már a 2000-es években lezajlott, így csak kisebb változtatásokat kell elvégezni, hogy fogadni tudják az új villamosokat. A budai fonódó villamoshálózat járműveit a Budafoki kocsiszínben tárolják majd, így ennek felújítására égető szükség van. A Budafoki kocsiszín lebontása 2016 májusában elkezdődött – az újjáépítés keretében a tervek szerint a kortárs építészeti elemek mellett megmaradnak a kocsiszín épületének legértékesebb régi jellegzetességei.

A maga korában rendkívül korszerűnek számító épületegyüttes szépsége mára igencsak megkopott, azonban a kocsiszín elbontásával egy kedves, ódon emlékétől kénytelen megválni a kerület. Várhatóan a kocsiszín nagy részét el fogják bontani, új vágányhálózat, új csarnokok és egy irodaház is fog itt épülni. A felújítás a tervek szerint egy éven belül befejeződik, ugyanis a BKK már 2016-ban forgalomba állítaná az új villamosokat.