Bár a Citadelláról is vezetnek sétányok a Gellért-hegy északi oldalának látványosságaihoz, mégsem annyira látogatott része a hegynek, mint a délkeleti oldal, ahol többek között a sziklatemplom is található. Pedig érdemes a Tabán felől, ezeken az utakon sétálgatni, mert innen is csodálatos panoráma nyílik a város pesti oldalára, emellett itt kapott helyet a Gellért-hegyi víztároló, és a felette lévő park és a Kilátókő-szobor.

A Gruber József víztároló Budapest legnagyobb víztároló medencéje. Nevét Gruber József gépészmérnökről kapta, aki kiemelkedő alakja volt a műszaki tudományoknak. Egyetemi tanár, a Műegyetem Aerodinamikai Intézetének adjunktusa, az Áramlástan Tanszék vezetője, a Gépészmérnöki Kar dékánja és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektora szerepét is betöltötte.

A Mátyás király által a XV. században kiépített csőrendszert leszámítva az első vízvezetékek csak a XIX. században épültek meg. Az intézményes vízellátás 1868-ban kezdődött meg Budapesten, addig Budát és Pestet vízhordó munkások látták el ivóvízzel. A folyamatos vízhiány okozta problémát csak egy központi, nagy kapacitással rendelkező víztároló megépítéssel lehetett kiküszöbölni. A Gellért-hegy keleti oldala volt a legideálisabb helyszín a víztároló létesítésére: beépítetlen terület volt, ami az építkezés szempontjából nem elhanyagolható szempont. Magassága révén szabad eséssel lehetett Budapest csaknem egész területére eljuttatni a vizet, emellett szinte a város közepén helyezkedett el.

A Gellérthegyi víztároló a következő század elején, 1902-ben épült meg, és egy évvel később, 1903-ban indult el az üzemeltetése. Korábban már két másik víztároló is épült, amelyek közül az 1904-ben létesített, 17 500 köbméteres medence már nem üzemel. Azonban az 1950-es évek elején még mindig fennállt a vízhiány – még az 1980-as évek nyarain is gyakran volt vízkorlátozás és locsolási tilalom, sőt a többemeletes házak felső emeletein egyáltalán nem volt víz. Ezért a víztárolót 1974 és 1980 között kibővítették. Több új medencét is létesítettek, és ezek közül a legnagyobb feladatot a gellért-hegyi barlang-medence kiépítése jelentette, amelynek befogadóképessége már 30 000 köbméter volt. Ez a medence napjainkban is működik, és összeköttetésben áll a másik, nagyobb és korszerűbb tárolóval.

A víztárolónak fontos szerepe van Budapest folyamatos vízellátásában, ugyanis a nappali időszak fokozott vízigényét az éjszakai időszakban feltöltött tároló segít kielégíteni. Emellett a víztároló segítségével szabályozható a víznyomás mértéke, valamint vésztartalékként is funkcionál a létesítményben tárolt víz.

A medencék alakja két, egymással szemben álló, összetolt zongorára hasonlít. Ebből a kialakítási technikából kifolyólag a víz folyamatosan áramlik – ez a kiépítési módszer megakadályozza a víz minőségének romlását. Az ivóvíz a Szentendrei-sziget és a Csepel-sziget kútjaiból érkezik először a békásmegyeri szivattyúházba, majd onnan hatalmas átmérőjű csővezetékeken keresztül jut a Gellérthegyi víztárolóba. A két legnagyobb medence 2x40 000 köbméter tárolási kapacitással rendelkezik. A medencék födémszerkezetét 2x106 pillér tartja, amelyek lenti és fenti végén is tölcsérszerűen kiszélesednek. A víztároló területe 2x5000 négyzetméter, falai nagyjából 35 centiméter vastagságúak. Ma a víztárolót a Fővárosi Vízművek üzemelteti. A víztárolóba a megrendezett nyílt napokon lehet bemenni, ekkor azonban le van eresztve a víz.

A víztároló tetején, a Filozófusok kertjéhez közel található a Kilátókő-szobor ahonnan gyönyörű a panorámában lehet részünk.