A községtől nyugatra, a Szergényi dombnál talált őskori és római kori leletek bizonyítják, hogy a település területe már az ősidők óta lakott.

Egy 1323-ban kelt oklevélben Károly Róbert király már említi a Szergény melletti révátkelőt, ám a falu neve csak 1408-ban bukkan fel először az okiratokban, akkor Zergyn néven. A környék kisnemesi birtokai 1373-ban Nyéki Lőrinc fiainak tulajdonába jutnak.

A XV. század elején a Garay család birtokában van a somlói váruradalom részét képező falu, 1434-ben azonban már mint Kanizsai László tulajdonaként jegyzik a területet, az 1495-ből származó dokumentumok szerint ekkor már Bakócz Tamás esztergomi érsek a birtokos.

A XVI. században Ugod várának tartozéka volt. I. Ferdinánd király 1528-ban Várallyai Horváth Jánosnak adományozta Szergényt, majd további birtokosokhoz került, a Nádasdy családhoz, a Balassákhoz, később az Erdődy család földje lett a jánosházai uradalomhoz tartozó falu.

A törökök 1549-ben foglalták el Szergényt, de folyamatos adóztatási kötelezettségük csak Pápa eleste után kezdődött. 

A XVIII. században nagy számban telepedtek le a községben zsidó kereskedők, kisiparosok és bérlők. 

A Szergény határában folyó Marcalon régen hajórév volt, amely összekötötte a túlparton lévő Vinárral. 

A község Kemenesmagasi felé eső határrészén alacsony, vulkanikus eredetű dombcsoport található, ahol a XIX. századtól kezdve bazalttufát bányásztak. Ma is megtalálható az elhagyott kőbánya az egyik kis domb részben erdőkkel fedett tetején.

Szergény egykori katolikus templomának a helyén ma tűzoltószertár található.