Evangélikus kistemplom, Békéscsaba
Harruckern János György a török elleni harcokban nyújtott teljesítményének jutalmául kapta meg Békés megye jelentős részét, ami ekkor pusztaság volt. Főként evangélikus tótokat telepített be a mostani Békéscsaba területére, akik 1717-ben felépítették első templomukat. Mivel ebben az időben a császári udvar nem nézte jó szemmel a protestáns imaházak építését, így a lakosok egy igen egyszerű, rőzséből font, sárral tapasztott templomot építettek. Pár évvel később vályogtemplommá alakították át. 1744 és 1749 között Tessedik Sámuel, a legnevesebb magyar származású evangélikus prédikátor lett a békéscsabai egyházközség lelkésze. Tessedik úgy ítélte meg, hogy a vályogtemplomot az összeomlás fenyegeti, így azt lebontották és helyére 1745-re a ma is álló Kistemplomot, más néven Öregtemplomot építették fel.
Tessedik Sámuel mindössze 5 éven át volt a gyülekezet prédikátora, de ez idő alatt a templomba járok száma a két és félszeresére nőtt.
1773-ban kereszthajóssá bővítették az építményt, hogy az ekkor már 8000 fős hitközösséget be tudják fogadni. A templom 1783-ban kapta meg kőtornyát.
A XIX. század végén a templom eredetileg barokk stílusú homlokzatait Hrabovszky Pál egyetemi építész hallgató tervei alapján neoreneszánsz elemekkel díszítették.
Az elnevezésében lévő "kis" jelző csak a vele szemben álló Evangélikus nagytemplommal szemben igaz. Ez utóbbi ugyanis nagyjából 5-ször akkora, mint a Kistemplom, mely önmagában közepes méretű templomnak számít.
A templombelső érdekessége, hogy az orgonakarzatot nem a torony felőli oldalon, hanem az oldalbejárat fölött találjuk. Az orgonát 1896-ban készítette Dangl Antal orgonakészítő. A templom oltárképe 1876-ból származik.
A magyarországi evangélikus templomokban található harangok legnagyobbika a békéscsabai Kistemplomban van. Az adományozója után Marik-harang 3600 kg-os, 180 cm az alsó átmérője és 130 cm magas. Ennél csak a Sopronban található Hősök harangja méretesebb, amelynek átmérője 1 cm-rel nagyobb.