A Békési Úti Közösségi Házak együttese magába foglalja a Nemzetiségi Klubházat (szlovák közösségi ház), a Csaba Tánc-házat és a Meseházat. 

Schéner Mihály, Kossuth- és Munkácsy-díjas képzőművész régi álma vált valóra, amikor 1988-ban megnyitott a Meseház kiállítóhely és kézműves műhely. A telken egy kisebb és egy nagyobb XIX. századi podsztyenás ház áll, melyek egyikében kapott helyet a Meseház. Itt látható Schéner Mihály állandó kiállítása, mely mézeskalács- és kerámiafigurákból, fa-, fém-, és játszótéri plasztikákból áll. 

A sajátos, népi ihletésű mesevilág már a két épület közötti udvarban elvarázsolja a látogatókat. A Meseház tornácán egyedi, ragyogó színekben pompázó faplasztikákat találunk. 

A Fabulatóriumba, azaz az utcai szobába lépve, az ajtóval szemben egy gyönyörűen díszített asztalka van, mögötte pedig a mesemondó széke áll, amelynek támlája Szent Istvánt ábrázolja. A sarokban egy Életfa, mellette Csukás István "Viráglányok" sorozata található. Az ajtó feletti szemöldökfáról János vitéz néz le ránk huszárcsákóban. Persze ezeken kívül is rengeteg mesehőst, állatot és szörnyet ábrázolnak a kiállított munkák. 

Persze nem csak Schéner Mihály alkotásait csodálhatjuk meg itt. A Meseház létesítése előtt az 1949 óta működő békéscsabai Napsugár bábegyüttes bábjai raktárakban vártak a fellépésekre, azóta azonban a műsoron nem lévő előadások bábui az állandó kiállítások részét képezik. 

A Napsugár együttes amatőr bábjátékosokból áll, akik gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt szívesen báboznak. Vezetőjük, bábjaiknak és a fellépéshez szükséges díszleteknek, kellékeknek tervezője és készítője évtizedeken át Lenkefi Konrád bábművész volt. Halála után fia, Lenkefi Zoltán vállalta magára apja feladatait. 

A Ványai János, hajdani békéscsabai fazekasmester hagyatékából összeállított munkák és eszközök is egy állandó kiállítás részeként tekinthetők meg. Az alkotások eredetileg a Munkácsy Mihály Múzeumban voltak kiállítva, de ők a Meseház rendelkezésére bocsátották a hagyatéki tárgyakat. 

A műhelyben, melyet itt létrehoztak, megtalálhatóak a fazekassághoz szükséges eszközök, mint a korong és az agyagőrlő. A falakon lévő tárgyak és fényképek segítségével megtudhatjuk hogyan is telt egy átlagos nap egy ilyen műhelyben. Látható a festékcsapó, a citling és a mintázófa, de még a mester pénztárcája is. 

A kiállítás igazi érdekessége, hogy Békéscsabán nem volt jelentős a fazekasság. Cserepeket és téglákat itt is gyártottak, de a finomabb agyagedényekhez való alapanyagok hiányoztak. Ványai János Hódmezővásárhelyen tanulta a mesterséget, majd hazatért szülővárosába és éveken át árulta a maga készítette agyagedényeket a békéscsabaiaknak. 

A műhely azért is különleges, mert ma is használják. A gyerekek minden szombaton szakképzett vezető segítségével próbálhatják ki magukat a fazekasságban.

Az állandó kiállítások 1982 óta állnak nyitva az érdeklődők előtt. 

A közösségi házakban olyan kézműves foglalkozásokat tartanak, melyeket iskolai keretek között hely- vagy anyaghiány miatt nem lenne lehetősége kipróbálni a gyerekeknek. Előzetes egyeztetés alapján agyagozásra, gyöngyfűzésre, papírhajtogatásra, rongybaba készítésre, bábkészítésre, terménybáb készítésre, papírmerítésre, gyertya-mécses készítésre, csuhébáb gyártásra, mézeskalács díszítésre, batikolásra, egyszerű szövések elkészítésére, bőrözésre, kavicsfestésre van lehetőség.