896-ban érkeztek a Kárpát-medencébe a honfoglaló magyar törzsek, és 1000-ben Szent István királlyá koronázásával európai minták szerinti keresztény államot alapítottak. A fejlődést a tatárjárás, a török hó­doltság vetette vissza. A törökök kiűzése után soknemzetiségű országgá vált, és a Habsburg Birodalom perifériájára került: olcsó nyerstermékek forrása és iparcikkek felvevőpiaca lett. Mezőgazdasága a porosz utas fejlődést járta. 1848-ban megtörtént a jobbágyfelszabadítás. A modern polgári állam az 1867-es kiegyezéssel – az Osztrák–Magyar Monarchia megteremtésé­vel – jött létre, és a XX. század elejére kezdett Nyugat-Európához felzárkózni. Az I. világháború szétzilálta, katonai veresége után az 1920-as trianoni békeszerződés értelmében területének 70%-át, a lakosság 56%-át, ipari nyersanyag-bázisát és feldolgozóiparának piacát elvesztette. Etnikai össze­tételét tekintve nemzetállammá vált. (88,4% volt magyar, de 3,4 millió ma­gyar maradt a határon túl.)

A II. világháborús vereséget követően a trianoni határok visszaállításán túl, tekintélyes jóvátételre és lakosságcserékre kötelezték az országot. 1946-ban a köztársaság kikiáltása még a demokratikus fejlődés esélyével indult, de szovjet nyomásra 1949-ben a kikiáltott népköztársaság a proletárdiktatúrát valósította meg.

Az 1956-os forradalmat követően külsőségeiben enyhülő diktatúra az 1968-as gazdasági reformokkal a „konszo­lidált” szocialista rendszer felépítését tűzte ki célul. Az időközben felhalmozott súlyos adósságteher gazdasági-politikai válsághoz, végül az 1989–90-es rendszerváltáshoz vezetett. Az 1990-es évtizedben Magyarország a piacgazdaság kiépítése és a demokratikus jogállamiság megteremtése terén a közép- és a kelet-európai régió egyik legsikeresebb államának számított, de a 2000-es évektől gazdasági versenyképessége fokozatosan csökken. Az ország 1999-ben lépett be a NATO-ba, és 2004. május elsején vált az Európai Unió tagjává. 2011 első félévében Magyarország az Európai Unió soros elnöke volt.