Gáborjánháza
A Zala megyei Gáborjánháza Magyarország legcsapadékosabb vidékeinek egyikén található, éghajlatát az Alpok, az Adriai-tenger és az Atlanti-óceán határozza meg.
A kevesebb, mint 100 lakosú község is szerepet kapott a „Hetés vendégül lát!” programsorozatban, ahol a vidék gasztronómiai különlegességeit kóstolhatják meg az érdeklődök. A számos étel közül érdemes kiemelni a hőkőnt, vagyis a forró kövön sült perecet és a fumut, ami egy különleges hetési fonással készült baba formájú kalács.
Gáborjánházát - ahogy a környező falvakat is - kökény, csipkebogyó és bodza bokrok színesítik, emellett találkozhatunk itt védett madarakkal, vaddisznóval, szarvassal, őzzel is. Jellemző a községre a hetési szőttes, fonás és szövés hagyománya, amit a faluban a kézműipari üzemben készítettek.
Túraajánlatok
Látnivalók
Nagyboldogasszony templom
1932 és 1934 között építették a katolikus templomot, amelynek harangját 1626-ban öntötték Grazban.
I. és II. világháborús emlékmű
A katolikus templom udvarában helyezték el a 1991-ben épített emlékművet, amely a 18 helyi világháborús hősnek állít emléket.
Platán fasor
A Kossuth Lajos utca mentén, a régi temetőkert mellett csodálhatjuk meg a 9 platánfából álló fasort. Az egymás mellett sorakozó, különböző korú fák kivétel nélkül egészségesek. A fasort a temetőkert szélén fagyal sövény kíséri.
Út menti feszület
A település Rédics felőli szélén, a tűzoltószertár közelében található a különleges szépségű, terméskőből készült feszület. A feszületet a korpusz alatt szobrok díszítik, középen Szűz Mária, jobb oldalon Szent János és bal oldalon Mária Magdolna alakja látható. A feszület eredeti felirata a következő: "Isten dicsőségére, Szűz Mária tiszteletére emeltették Gáborjánháza úrbéres és község közbirtokossága". Alatta feketemárvány tábla: "Helyreállíttatta Gáborjánháza lakossága és önkormányzata 1992". A kőkereszt meghatározó eleme a tájnak.
Története
A községet először Gabrianhaza néven említik 1389-ben, nevét feltehetőleg az első letelepülő személyről kapta. Bödeházához hasonlóan a Bánffy család birtokai közé tartozott a települést, majd 1690-ben az Esterházy család kapta a tulajdon jogokat.
Az I. világháború után, a trianoni békeszerződés következtében, Gáborjánháza elszakadt Lendvától, ahová addig felekezetként is tartozott, így egy különálló lelkészséget alapítottak 1928-ban.
A határsáv, illetve Jugoszlávia közelsége miatt a II. világháború után a falu gazdasága és népessége is folyamatosan csökkent.