A tarka virágú kalocsai hímzés és pingálás messze földön ismert, és gyakran magával a magyar népművészettel azonosítják. Ez a népművészeti gyakorlat a Kalocsa XVIII–XIX. századi határában kialakult falvak: Drágszél, Homokmégy, Öregcsertő, Szakmár, Újtelek, és a hozzájuk tartozó településrészek hagyományos paraszti kultúrájának sajátos eleme. A jellegzetes nyelvjárása, népművészete, katolikus vallása által jól körülhatárolható, földrajzilag a Kalocsai Sárköznek nevezett régióban élő néprajzi csoportot potának nevezik a környező falvak lakói.

A ma is alkotó, színes virágokat előíró-, pingáló- és hímzőasszonyok a kalocsai népművészet hordozói és életben tartói. A hagyományőrző csoportok, a néptánc együttesek, a múzeum, a népművészeti ház e jellegzetes kultúra, a népművészet által meghatározott kalocsai identitás őrzői.

Kalocsa és valamikori szállásainak lakói számos alkalmat teremtenek viseletük, táncaik bemutatására (Szent Iván éji Mulatság, Duna menti Folklórfesztivál, Kalocsai Paprika Napok, falunapok, szüreti bálok). Ezek az események is jó alkalmak a kultúra átörökíthető elemeinek generációról generációra történő továbbadására. Emellett a városban nagy szerepet kap az iskolai és a művészeti oktatás kereteiben zajló hagyományápolás.