Tataháza
Közelében folyik a Mátételki-Kígyós csatorna, a község belterületén egy nádas tó áll, mellette egy jó állapotú szélmalom.
Látnivalók
Szent Márton templom 1783-ban épült késő barokk stílusban.
Lajkó Márton szélmalma A XIX. század második felében épült. Berendezése hiányos, ma raktárnak használják. Az épület népi műemlékvédelem alatt áll.
Vendéglátóhelyek
Étterem - Sörkert Cím: Tataháza keleti végén álló étterem-kocsma. Itt szokott megpihenni a Pécs-Szeged közti buszjárat.
Szálláshelyek a közelben: Érsekhalma, Baja, Nemesnádudvar
Története
1485-ben említik először, akkor Thad néven. A település a Czobor család tulajdonában volt. A török hódoltság idején a Tóthátként ismert településről Esztergom környékére költöztek a szerb lakosok. 1724-ben a tataházai pusztát a bajaiak használták, legeltetésre. 1727-ben ismét Tótháza néven, 4 évre rá pedig Tataházaként ismerik. 1764-ben Grassalkovich Antal, Tataháza puszta földesura be akarja telepíteni a területet, azzal a kikötéssel, hogy a házakat egy vonalba építsék. 1776-ban jött létre Tataháza pecsétje. 1793-ban 102 gazda, egy tanító és egy jegyző volt a faluban. Lakosainak nagy része magyar nemzetiségű, csupán 18-an németek.
A pecsétről: a községnek nincs címere, viszont előkerült egy régi pecsétnyomó. Egy bácsbokodi villanyszerelő mester adta át a véletlenül talált réz pecsétfejet a községnek. A pecséten „TATAHÁZA 1790” felirat látható, középén pedig egy kar, mely búzaszálakat tart. A villanyszerelő egy falban találta, ahová szög helyett verhették be.