1485-ben említik először, akkor Thad néven. A település a Czobor család tulajdonában volt.  A török hódoltság idején a Tóthátként ismert településről Esztergom környékére költöztek a szerb lakosok. 1724-ben a tataházai pusztát a bajaiak használták, legeltetésre. 1727-ben ismét Tótháza néven, 4 évre rá pedig Tataházaként ismerik. 1764-ben Grassalkovich Antal, Tataháza puszta földesura be akarja telepíteni a területet, azzal a kikötéssel, hogy a házakat egy vonalba építsék. 1776-ban jött létre Tataháza pecsétje. 1793-ban 102 gazda, egy tanító és egy jegyző volt a faluban. Lakosainak nagy része magyar nemzetiségű, csupán 18-an németek. 

A pecsétről: a községnek nincs címere, viszont  előkerült egy régi pecsétnyomó. Egy bácsbokodi villanyszerelő mester adta át a véletlenül talált réz pecsétfejet a községnek. A pecséten „TATAHÁZA 1790” felirat látható, középén pedig egy kar, mely búzaszálakat tart. A villanyszerelő egy falban találta, ahová szög helyett verhették be.