funiQ logo

Pécs

A város a Mecsek déli lábánál fekszik. Déli része sík terepen van, míg északi része felkúszik a hegy lankáira,

Története

A római város (Sopianae) a II. század elején alakult ki, de már korábban is jelentős útcsomópont volt itt. A III. század vége felé gyorsan terjedt a kereszténység, a IV. században a tehetősebb polgárok sírkamrákat, sírkápolnákat építtettek. Az ókori temető a székesegyház előtti Szent István tér területén volt, ahol több sírkamrát is feltártak, közülük több is megtekinthető.

Az ún. korsós sírkamrára már a XVIII. században rábukkantak pinceásás közben, de első régészeti feltárására csak 1939-ben került sor. A kamrát falképek díszítik, egy fülkében látható a névadó, a falra festett korsó. A sírkamra fölött egy sírkápolna falcsonkjait tárták fel. Az itt talált tűzhelymaradvány azt bizonyítja, hogy a rómaiakat követő népek – mint a temetői építmények nagy részét – lakhelynek használták. Ma a régészeti együttes köré és fölé védőépületet emeltek.

Az ókeresztény mauzóleumot 1975–76-ban tárták fel. Ez is kétszintes épület, az alsó része a mauzóleum, amely két sírkamrából és egy előtérből áll. A falak nagy részét festés díszíti, a keleti helyiség egyik falán a „bűnbeesés” jelenete látható: az almafa a törzsére csavarodó kígyóval, balra Ádám, jobbra Éva alakja. A megtalált pénzérmék tanúsága szerint a IV. században temettek ide. A mauzóleum fölött sírkápolna állt.

A székesegyház nyugati oldalánál 1922-ben egy háromkaréjos temetőkápolnát tártak fel, alaprajza a lóhere levelére emlékeztet. Padlóján mozaikmaradványok láthatók. A falakon kétrétegű festést fedeztek fel: az alsó a IV. századból, a felső a IX. századból való. Ezek, és más római, ill. ókeresztény emlékek is a Világ Kulturális és Természeti Öröksége listáját gazdagítják.

1938-ban a székesegyház előtti tér keleti szélén egy hétkaréjos temetőkápolnát tártak fel a régészek, melyet később visszatemettek. 2002-ben is találtak újabb, római korból származó sírokat és egyéb leleteket egy építkezés során.

Szent István király 1009-ben megalapította a pécsi püspökséget, a XI. sz. közepén már templom is állt itt, ez azonban tűzvész áldozata lett. A XII. sz. közepén új, altemplommal is rendelkező, háromhajós székesegyházat emeltek. A XIV. és a XVI. században átalakították, díszítették, bővítették. A török hódoltság idején az épület egy része iskola, más része raktár volt. A freskókat lemeszelték, az Árpád-kori domborműveket megcsonkították.

Bár a XVIII. században helyreállították, a XIX. századra már veszélyessé vált a tartófalak állapota. A falakat és tornyokat visszabontották, a mai stílusú épület 1882–91 között alakult ki. A székesegyházban a Szent Mór- és a Mária-kápolnában Székely Bertalan, a Corpus Christi kápolnában Lotz Károly freskóiban gyönyörködhetünk.

Látnivalók

A Szent István téren áll az 1751–70 között, a középkori falrészek felhasználásával barokk stílusban átépített püspöki palota. Mai formáját az 1838–52 közötti átépítések során nyerte. Az épülettől nyugatra a XIII. században kiépített városfal lőrésekkel ellátott nyugati kaputornya, az 1498-ban elkészült Barbakán áll.

A tér keleti oldalán, egy boltíves átjárón jutunk a Káptalan utcába. Barokk épületei a XVIII. századi polgárosodó Pécs hangulatát idézik. Ezt az utcát a múzeumok utcájának is nevezhetnénk, itt található az Endre Nemes Múzeum, a Martyn Ferenc Gyűjtemény, az Amerigo Tot Kiállítás, a Zsolnay Múzeum és még sorolhatnánk.

A Zsolnay Múzeum épülete egykor nagypréposti lakóház volt. A Zsolnay-kerámia elválaszthatatlanul összefonódott Pécs nevével. A Zsolnay család a lukafai kerámiagyár felszerelését megvásárolva az 1850-es években indította meg a porcelánnál olcsóbb kőedény gyártását.

A nagyobb arányú fejlesztés a kísérletező, mindig újat kereső Zsolnay Vilmos nevéhez fűződik. Az 1900. évi párizsi világkiállításon bemutatott jellegzetes, utánozhatatlan, kékeszöld eozinmáz sikerét azonban ő már nem érte meg. A városnak ajándékozott, 1930-ban felállított eozinmázas díszkút (Zsolnay-kút) a Széchenyi tér déli szélén áll.

A Zsolnay Múzeummal szemben álló, 1838-ban épült klasszicista stílusú épület ad otthont a Vasarely Múzeumnak. A ház a művész szülőháza, itt helyezték el az életművet bemutató kiállítást, anyagát a művész adományozta Pécs városának.

Nem a „múzeumutcában”, de a közelében (Janus Pannonius u.), egy neoreneszánsz épületben található 1973 óta a Csontváry-életművet bemutató Csontváry Múzeum (Janus Pannonius u. 11.). A művész szobra a múzeummal szemben, a parkban található.

A múzeumtól keleti irányba indulva a belváros közepét jelentő Széchenyi térre jutunk. Itt áll a belvárosi plébániatemplom, Gázi Kászim pasa egykori, a XVI. sz. második felében épült dzsámija, emlékeztetve a 143 éves (1543–1686) török uralomra. Valaha minaret is állt mellette, de a XVIII. században lebontották. A dzsámi a korábban itt állt Szt. Bertalan-templom köveiből épült.

Ha a templom felől végignézünk a téren, bal oldalon a városháza 1831–32-ben emelt, később részben átalakított (1907) tornyos épületét látjuk. Középen az 1710–14-es pestisjárvány után emelt, később elpusztult Szentháromságszobor helyére 1908-ban állított új Szentháromságszobor áll. A háttérben az irgalmas rend XVIII. század elején épült temploma, előtte találjuk a már említett Zsolnay-kutat.

A város másik dzsámija a minarettel Jakováli Haszán nevét viseli (Rákóczi út 2.). Ez Magyarország legépebben megmaradt török imahelye.

A gyermekkórház kertjében (Nyár u. 8.) áll Idrisz baba türbéje. Idrisz baba török szent ember volt, a nyolcszögletű sírépítményt 1591-ben emelték a számára. A sír a törökök zarándokhelye volt a XVI–XVII. században. Az épület később pestiskápolna lett, majd puskaport tároltak benne.

A Széchenyi tér déli végéhez kapcsolódó kis Jókai téren áll az 1830 körül klasszicista stílusban épített ún. „elefántos ház” (Jókai tér 6.).

Innen indul nyugat felé a Ferencesek utcája, ahol a ferences templom és kolostor található. A ferences rend a XIV. század elején telepedett meg Pécsett. Első templomukat a törökök Memi pasa dzsámijává alakították át, és mellé fürdőt építettek. Maradványai ma is láthatók a kolostorépület mellett.

A templomot a hódoltság megszűnte után ismét a ferencesek vették birtokba. Új templomuk az előző köveinek felhasználásával 1718–27 között épült barokk stílusban, majd néhány év múlva bővítették (torony, kápolnák az északi oldalon). Mai formája 1925-ben, egy újabb bővítéssel alakult ki. A szintén barokk stílusú kolostor 1720–38 között épült.

Ha a Széchenyi térről kelet felé indulunk a Király utcán, hamarosan az 1895-ben épült Pécsi Nemzeti Színházhoz érünk. E színházban alakult meg 1960 táján az azóta már világhírűvé vált Pécsi Balett együttese.

A jórészt a XIX. században, klasszicista, illetve eklektikus stílusban épült lakóházak között továbbsétálva az 1741–56 között emelt Líceum(Egyetemi)-templomhoz jutunk. Valamikor a pálosoké volt, mellette álló kolostoruk (XVIII. sz.) ma iskola.
Mintegy 100 m-t továbbhaladva a Felsőmalom utcát érjük el. Ebben az utcában van a Várostörténeti Múzeum, amelynek egy XVIII. században épült tímárház ad otthont (Felsőmalom u. 9.).

A XX. század épületei közül a Mecsek oldalában álló (Hunyadi János út) pálos templom érdemel figyelmet. A pálosok – miután II. József a XVIII. század végén feloszlatta a magyarországi szerzetesrendeket – 1934-ben települtek újra vissza az országba. A templomot, amely a XX. század első fele modern magyar építészetének egyik fő alkotása, 1937-ben szentelték fel. A főoltár fölött Ohmann Béla 3 részből álló domborműve látható.
A városból sok helyről látható a barokk Havihegyi kápolna, amelyet a töröktől felszabadult város lakossága épített 1698-ban.

Mindez csak ízelítő a város számtalan látnivalója közül, reméljük kedvet csináltunk a további sétához, és a többit felfedezik Önök!

Turisztikai információ:Tourinform, Széchenyi tér 9. Tel.: 72/213-315; Fax: 72/212-632

Zsolnay Kulturális Negyed