A II. század elején a rómaiak Pécs területén alapították meg Sopianae nevű városukat, amelynek késő római ókeresztény temetője 2000-ben felkerült az UNESCO világörökségi listájára. Kultúrtörténeti kategóriában ez az egyetlen magyarországi világörökségi helyszín az UNESCO listáján.

Ezen a régészeti bemutatóhelyen a IV. századból, az akkori ókeresztény közösségből ránk maradt sírépítményeket tekinthetjük meg. A 200 éve folyamatosan történő - városon belüli és kívüli - feltárások során több kápolna, sírkamra, épített sír és több ezer késő római tárgy előkerült már. A feltárt leletegyüttes építészetében és falfestészetében rendkívül sokoldalúan és összetetten szemlélteti a Római Birodalom északi és nyugati provinciáinak korakeresztény temetkezési építészetét és művészetét.

A pécsihez hasonló temetőkre nem voltak jellemzőek a nagyobb mennyiségű kőből épített temetkezőhelyek. Sopianae ókeresztény temetőjében azonban több kisméretű családi sírkamrát, nagyobb közösségi sírboltot és különféle temetői építményt tártak fel. A kőépületek egy része festett, belsejükben bibliai képek és ókeresztény szimbólumok jelennek meg.

A késő római, ókeresztény temető különlegességeinek számítanak a kétrészes – föld alatti kripta és fölé emelt emlékkápolna, mauzóleum – sírépítmények, amelyek ma is rendkívül jó állapotban vannak. Emellett találunk itt néhány, részben a földbe mélyített nagyméretű, egyszintes sírépületet is, amelyek közül az egyik, az úgynevezett V. számú sírkamra egy nyolcszögletű épület, aminek falai 4 méter magasan máig megmaradtak.

Még a fentieknél is érdekesebb az az 1938-ban felfedezett, a 2000-es években újra feltárt hétkaréjos ókeresztény kápolna, a Cella Septichora, amely valószínűsíthetően egy előkelő személy, vagy család számára épült, ám befejezetlenül maradt. Különlegessége abban is rejlik, hogy alaprajza saját korában az egész Római Birodalomban ritkaságnak számított. A későbbi ásatások során fény derült arra is, hogy az építkezést valamikor a IV-V. században kezdték el, ám csak az Árpád-korban fejezték be. A római korban elkészült kőalapokra valószínűleg egy faépület került, amely aztán legkésőbb a tatárjárás idején pusztult el. Megmaradt alapjai között ma konferenciákat, előadásokat, kulturális rendezvényeket is tartanak.

A világörökségi helyszínek a Székesegyháztól délre, a Szent István téren és környékén találhatók. A Cella Septichora Látogatóközpont bejárata a tér felső részén a sétányról, az Ókeresztény Mauzóleum a tér középső részéről közelíthető meg.