funiQ logo

Paks

A város Tolna megyében a Duna jobb partján, a Mezőföld délkeleti peremén, a megyeszékhely Szekszárdtól 25 km-re északra fekszik.

Látnivalók

Atomerőmű Tájékoztató és Látogató Központ

A Paksi Atomerőmű megépítése Magyarország legnagyobb 20. századi ipari beruházása volt. Korábban nem volt példa hasonló atomerőmű létesítésére, így sokakban félelmet keltett, számos ellenvélemény és tévhit látott napvilágot. Éppen ezért épült meg 1995-ben a Tájékoztató és Látogató Központ, amelynek fő célja az volt, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba, és eloszlassa ezeket a félelmeket. Az országunkban egyedülálló, közel ezer négyzetméteres központban kiemelten fontosnak tartják, hogy a látogatók betekintést nyerhessenek az atomenergia-felhasználás és a villamosenergia-termelés alapjaiba. Így elsősorban az erőmű történetével, berendezéseivel ismerkedhetünk meg, ugyanakkor a múzeum a környék néprajzi, helytörténeti, természeti értékeit is bemutatja.

Paksi Képtár

1991-ben született meg Paks város legfontosabb művészeti létesítménye, a Paksi Képtár. A Képtárnak 2007-ig az egykori Erzsébet szálló épülete adott otthont, innen költözött át jelenlegi helyére, a volt Paksi Konzervgyár felújított üzemcsarnokába. Az egykori gyárépület most komplex művészeti központként funkcionál, minimalista, modern stílusával különleges színfolt Paks városképében. A képtárat Halász Károly Munkácsy-díjas képzőművész alapította.

Városi Múzeum

1994-ben, egy egykori óvárosi kúriában kezdte meg működését Paks Városi Múzeuma. A múzeum fő feladatának azt tartja, hogy jelentős régészeti, néprajzi, helytörténeti gyűjteményének segítségével megismertesse a látogatókkal Paks történetét, honismereti tudásukat gyarapítsa. Állandó kiállításai mellett időszakos kiállítások, korhű pince, kőtár és Pákolitz István emlékszobája várja az érdeklődőket.

Pákolitz István Emlékszoba

1919-ben, Pakson látta meg a napvilágot Pákolitz István költő. A város híres szülöttének állított emléket azzal a szobával, amelyet a költő egykori bútoraival rendeztek be, a Városi Múzeum egy különálló épületében. A kiállított bútorokat, személyes tárgyakat, irodalmi hagyatékokat a művész özvegyének köszönhetjük, aki férje halála után Paks városnak adományozta ezeket.

Lussonium

Lussonium valaha a Római Birodalom egyik állomáshelye volt, egy késő-római erőd működött területén, ma Tolna megye egyetlen helyreállított római kori kőkertje áll helyén. 1969-ben kezdődtek itt az első kutatások, az eddigi feltárások során katonai és polgári épületek maradványai kerültek elő. A különböző régészeti kutatások eredményei és leletei a romkertben és a paksi Városi Múzeumban tekinthetőek meg.

A római katolikus Szentlélek templom

Kolbert Mátyás pléhbános 1987-ben kérte fel Makovecz Imre építészt a paksi római katolikus templom megtervezésére. A templom még nem készült el teljesen, amikor 1990 pünkösdjén felszentelték a Szentlélek tiszteletére, csak körülbelül másfél évvel később lett befejezve. A Hősök terén álló templom különleges látványvilágát annak köszönheti, hogy Makovecz ősi magyar szimbólumokat és jelképeket ötvözött a római katolikus templomok megszokott elemeivel. Emiatt a templomba megközelítőleg 200 köbméter faanyagot építettek be.

Sárgödör-téri Pincesor

A Tolna megyére jellemző présház-sorok Pakson is ugyanúgy megtalálhatóak, mint sok környező kisebb településen. A paksi pincesor 66 kis présházból áll, amit néhány pince övez a közeli utcákban. Nevét arról kapta, hogy a pincék löszös talajba épültek, amelyeket sárga földnek is neveztek. A pincesort 1999-ben védelem alá vonta az önkormányzat, ennek köszönhetően a Sárgödör tér renoválva, megújulva várja a látogatókat, akiknek pincelátogatásra és borkóstolásra is van lehetősége.

Szeniczey-kúria, a Deák ház

A Szeniczey család építtette a kúriát 1840-ben, klasszicista stílusban. Homlokzatát többször átalakították, például a a XIX. század végén egy részét eklektikus stílusban építették át. 1965-ben, majd 2008-ban szintén renoválták.

A kúria híres volt arról, hogy Deák Ferenc többször is járt itt, hogy unokahúgát, Szeniczey Stefániát meglátogassa. Ilyenkor néhány napot Pakson töltött, kaszinóba járt, vagy a család szőlőskertjébe tett egy-egy kitérőt. Ezért került fel az épület falára Deák emléktáblája, melyet halálának 50. évfordulóján, 1927-ben avattak fel.

Jézus Szíve templom

A paksi Jézus Szíve templom 1901-ben készült el a város azon területén, ahol már több templom is állt korábban. A mostani templom megépítésére a római katolikus hívők egyre növekvő száma miatt volt szükség. A templom tervezésére Schlank Imre pécsi építészt kérte fel a püspök, aki román stílusban, neoromán és gótikus elemekkel vegyítve építette meg azt.

Református templom

Paks legrégebbi temploma az 1796-ban épült református templom, amely ma műemlékvédelem alatt áll. Berendezése nagyrészt a 18. század végéről származik, a templom 1808-ban leégett ugyan, de egy évtizeden belül helyreállították. Orgonáját Országh Sándor magyar király orgonaépítő-mester készítette, 1880-ban. Külső burkolata 1978-ban lett felújítva.

Sánchegy

A térségben jellemző löszös talajjal Paks lösztalajú dombján, a Sánchegyen is találkozhatunk. A több mint 100 méter magas domb nem csak hazánk egyik legidősebb és legvastagabb (60 méteres) löszfalrétege, de Közép-Európa egyik legnagyobb löszös területe is. Emiatt védetté nyilvánították, de így is szabadon látogatható.

Az Ürge-mező és a Cseresznyési-láprét

A Duna-Dráva Nemzeti Park, azon belül is a Dél-Mezőföld Tájvédelmi körzet része a paksi Ürge-mező és a hozzá tartozó tanösvény. A tanösvény szabadon látogatható, de szakvezetés is biztosított a nemzeti park által. A nevét a hazánkban védett ürgéről kapta, de védett vagy ritka növények is találhatóak területén, például az apró nőszirom és homoki árvalányhaj nyílik a láprét-foltok között.

Néhány kilométerre fekszik az Ürge-mezőtől a Cseresznyési-láprét. Ez a terület is számos védett növényünknek ad otthont, például a kornistárnicsnak és az igen ritka fehérmájvirágnak.

Története

Paks neve írásos formában először 1333-ban jelent meg egy pápai tizedjegyzékben. Az elnevezés eredetét többféleképpen magyarázzák. Egyesek szerint a római korból származik, a latin béke (Pax) szóból alakult ki. Mások szerint egy ütközetben I. Lajos király életét egy Paksi vitéz nevű katona mentette meg, a várost az ő tiszteletére nevezték el. Egy sokadik magyarázat szerint a várost birtokló Paksy családtól eredeztethető a név, de a legvalószínűbb, hogy Bakos személynév valamelyik formájából (Pakus, Pacus) származik az elnevezés.

Az újkőkorban már állandó lakói voltak a területnek, főként a Sánchegynek, ezt az itt talált leletek száma bizonyítja. A bronzkor kezdetén újabb néphullámok érték el a Kárpát-medencét, ebből a korból 2005-ben tártak fel egy bronzkori harci sisakot.

A Római Birodalom Claudius császár uralkodása idején kebelezte be Paksot, amely így a Pannonia provincia része lett. Területe a római uralom után sem szabadult fel, hunok, a Longobárd királyság, majd az avarok vetették meg itt a lábukat, utóbbiak egészen a honfoglalásig maradtak.

A török hódoltság idején többször is gazdát cserélt, a magyar lakosság nagy része elmenekült. Helyükre rác, török és görög polgári lakosság települt, főként kézművesek és parasztok, az 1720-as évektől német telepesek érkeztek ide. 1730-ban kapott mezővárosi jogot, ettől kezdve a mezőgazdaság, a kereskedelem és a céhes ipar is fellendült. A dualizmus ideje alatt a gazdasági és kulturális fejlődés tovább gyorsult. 1871-ben alakult nagyközséggé.

Paks legmeghatározóbb intézménye, a Paksi Atomerőmű 1969 és 1987 között épült, az áramtermelés 1982-ben indult meg az első blokkban. Az erőműnek köszönhetően Paks az ország leggyorsabban fejlődő kisvárosa lett, több mint 2000 lakás, színház, sportpálya, egészségügyi létesítmény épült. Csupán néhány év alatt 8 ezerrel nőtt lélekszáma, 2006-ban az ország nyolcadik leggazdagabb települése volt.

 

(forrás: Dél-Mezőföld TDME)