Bodajk
A Kelet-Bakony és a Móri-árok határán a Vértesre tekintő kisváros. Lélekszáma csaknem 4000 fő. A településen található műemlékek, a gyógyforrás, a természeti értékek és történelmi emlékek teszik a turisták számára vonzóvá.
Látnivalók
A település nevezetes műemléke a klasszicista stílusú, 1839-ben épült Hochburg–Lamberg-kastély. A barokk katolikus templom mellett látnivaló még az 5 alakos barokk kálvária-szoborcsoport és az 1820-ban épült klasszicista községháza, mely előtt egy római kőszarkofág áll. A templom mellett található a Szent-kút, melyről azt tartják, hogy gyógyító erejű.
Érdemes még megnézni a szépen felújított református templomot is.
A bodajki-tavat szintén gyógyforrások táplálják, így különféle reumatikus betegségek kezelésére alkalmas.
Története
Területe már az őskortól lakott, a közeli Gaja-völgyben talált mamutagyar a vadászó ősember jelenlétére utal. A Gaja-szurdoktól nyugatra emelkedő várhegyen őskori földvár maradványaira bukkantak. A községben és környékén jelentős bronzkori leleteket találtak. A római korban Bodajk és Fehérvárcsurgó között település volt, erre haladt az egyik fontos római hadiút is. Bodajk nyugati határában, az országút mellől avar kori vaskengyelek kerültek elő.
A honfoglalás után a jelentősebb települések közé tartozott, első említése 1193-ból származik „Bodoth” néven. Nevét a legenda szerint a Bodok-hegyről, más elképzelés szerint a Bodok nemzetségről kapta. Egy 1230-ból származó oklevél szerint a Csák nemzetségtől elvett, majd visszaadott birtokok között is szerepelt. 1437-től a keresztesek és a Rozgonyiak között pereskedés folyt a falu birtoklásáért. 1439-ben Csókakő várbirtoka, 1508-tól a Nádasdy családé. 1543 után a török hódoltság miatt lakatlan lett, majd 1662-től ismét lakott hely. 1671-ben Nádasdy Ferenctől – a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvétele miatt – elkobozták. I. Lipót zálogba adta Széchenyi György kalocsai érseknek, majd a Hochburg családé lett. 1701-től magyar, német és szlovák lakossággal telepítették be.
1728–42 között móri ferencesek barokk stílusban felépítették a falu katolikus templomát a régi, Szent István-kori román stílusú templom helyén. A reformátusok által lerombolt kápolnát 1744–47 között helyreállították, és barokk stílusú rendházat építettek. Ez utóbbit 1860 körül romantikus stílusban átalakították. 1749-ben Bodajk Berényi Györgyé lett, 1774-ben mezővárosi rangra emelkedett. A XIX. században kedvelt fürdőhely lett, de a környék bányáinak vízkiemelései miatt forrásai elapadtak. Az 1990-es évek bányabezárásai folytán forrásai újból működni kezdtek – 1997-ben megnyílt a felújított tófürdő.