Bük
Bük Vas megye északi részén, a Felső Répcementi kistérségben található.
Túraajánlatok
Látnivalók
A büki gyógyfürdő szerencsés véletlennek köszönheti létét: a 20-as években megkezdett, majd az 50-es években folytatott kőolajkutató-fúrások eredményeként 1957-ben 1282 méter mélyről 65-70 méteres vízoszlop tört a felszínre. Az 58 °C-os, közel 16 500 mg/l ásványi anyagot tartalmazó kincs új fejezetet nyitott Bük és a környező települések életében. Az igazi sikertörténet 1962-ben, az első, részben fedett medence átadásával kezdődött. Az azóta tartó folyamatos fejlődésnek köszönhetően napjainkban a gyógyfürdő 32 medencével, több mint 5100 m2 vízfelülettel várja a gyógyulni, pihenni, feltöltődni, fürdőzni vágyókat. A gyógyvíz révén Bük ma Magyarország második legnagyobb gyógyfürdője, mind méretében, mind a látogatók számának tekintetében. A gazdag vízforrás, mely apadhatatlanul ontja számunkra áldását, Szent Kelemen pápáról kapta nevét, aki imájával vizet fakasztott a földből a szomjazóknak.
Története
Az Alpokalja és a Kisalföld találkozásánál, a Répce folyó mentén húzódó terület az őskortól kezdve lakott.
Az itt élő népcsoportok felismerték a vidék kedvező adottságait: a közepes páratartalmú, kellemes évi középhőmérsékletű szubalpin klímát és a természetes vízfolyást, amelynek medre tiszta ivóvizet, partvonala pedig közlekedési útvonalat szolgáltatott, és például a rómaiak egyik útja is itt vezetett a híres Borostyánkő út felé. A honfoglaló magyarok is megtelepedtek itt a X. század elején. A soproni várban szolgáló nemesek közül a Büki család volt a legismertebb, a falu feltehetően róla kapta a nevét. A kereszténység korán elterjedt ezen a vidéken, s az első templom a XII. században épült a mai katolikus templom helyén. A XV. századtól már három Bük létezett egymás mellett, Alsó, Közép és Felső-Bük. A három falu 1902-ben egyesült Bük néven, városi rangra 2007-ben emelték.