Tokaj
A Tokaji Történelmi Borvidéknek nevet adó, „a szőlő és a bor nemzetközi városa” címet viselő Tokaj – az egész földön 137 ilyen város van – a Hegyalja települései közül is talán a legszebb fekvésű: az egyik oldalról az itt találkozó Bodrog és Tisza határolja, a másik oldalán a Tokaji (Kopasz)-hegy vulkáni kúpja emelkedik.
A város a Tokaj-hegyaljai borvidék borászati központja. A városban sok több száz éves, ma is működő pince van, közülük leghíresebb a Rákóczi-pince (inf.: 47/352-408), amelynek lovagtermében 1526-ban Szapolyai Jánost királlyá választotta a Tokajba összehívott országgyűlés.
Túraajánlatok
Autós és kerékpáros turistáknak érdemes egy kis kitérőt (15 km) tenni Rakamazon át (Rakamaz – Nagy-Morotván egy 2,2 km hosszú vízi tanösvény kialakítását tervezik) a Tisza bal partján fekvő Szabolcs községbe. A település az Árpád-korban várispánsági székhely volt, Szabolcs vármegye névadója és központja.
Itt található Közép-Európa egyik legnagyobb földvára, amelyet – Anonymus szerint – Szabolcs vezér építtetett a XI. sz.-ban. A szabálytalan háromszög alakú vár sáncai helyenként a 15–20 m magasságot is elérik, a leghosszabb oldal közel 350 m. Építéséhez a hatalmas, kidöntött fákat gallyastól használták fel. Korábbi századokban szinte teljesen körülvette a Tisza.
Az Árpád-korban országgyűlést is tartottak itt, ennek emlékére a XIX. sz. végén millenniumi emlékoszlopot állítottak. Az egyik bejáratnál Szabolcs vezér szobra áll. A XVIII. sz.-tól egy ideig temető volt a sáncokon belül, amelyet a XIX. sz.-ban Józsa András, a nyíregyházi múzeum megalapítója tárt fel.
Látnivalók
A város legrégebbi műemlék épülete az 1700 körül épült, barokk Rákóczi–Dessewffy-kastély (Bajcsy-Zsilinszky E. u.). Eredetileg a Rákóczi-család építtette, a birtok elkobzása után kincstári sótárnoki épületként használták, később a Dessewffy család tulajdonába került. Íves, kőkeretes kapuja jellegzetesen hegyaljai építmény.
A Bethlen G. u. 7. szám alatti műemlék Karácsony–Sasarát-házat a görög származású kereskedő család 1790 körül építtette. A copf stílusú polgárház a Tokaji Múzeumnak ad otthont (Tel.: 47/352-636). A múzeum a borászati eszközök gyűjteménye mellett jelentős egyháztörténeti és ikongyűjteménnyel rendelkezik. Ez utóbbit Béres Béla tokaji esperes ajándékozta a városnak.
A múzeum melletti copf stílusú lakóházak (Bethlen G. u. 3. és 5.) szintén a XVIII. sz. végén épültek.
Műemlék a városháza ugyancsak copf stílusú, XVIII. sz. végi épülete is.
Az 1790 körül emelt, copf stílusú volt orosz templomban ma az időszakos kiállításokat bemutató Tokaji Galéria kapott helyet (Bethlen G. u. 23.), régen az Orosz Borfelvásárló Bizottság Tokajban élő orosz lakosai számára építtette az orosz cár.
Ugyanebben az utcában áll a kapucinusok egykori kolostora. Az 1720 körül épült épület ma gyermekotthon. (A kapucinusok 1711-ben telepedtek meg Tokajban, de II. József 1787-ben feloszlatta a rendet.)
A késő barokk református templomot (Bem u.) 1800 körül emelték, tornya közel száz évvel fiatalabb. A copf stílusú szószék 1822-ből való.
A Kossuth téren álló római katolikus templom 1910–12 között épült egy korábbi templom helyén.
A mellette álló barokk Nepomuki Szent János-szobrot 1802-ben állították.
Ugyancsak a Kossuth téren áll a 2000-ben állított Szent István-szobor, talapzatán egy Kölcsey-idézettel (Péterfy László munkája), valamint a borvidék emblémájává vált Bacchus szobor, Szanyi Péter alkotása (1988).
A görög katolikus templom (Vasvári Pál u.) 1743-ban épült barokk stílusban. Berendezése már copf stílusú (1787).
A Serház utcai zsinagóga egyike volt Hegyalja legnagyobb zsinagógáinak, a XIX. sz. utolsó harmadában épült eklektikus stílusban, ma Kulturális és Konferencia Központként működik.
Mellette található a Paulay Ede Színház, amely 2008 augusztusa óta várja a nagyközönséget.
Tokaj egykor több száz fős zsidó lakosságának temetője a város É-i részén, a Bodrogkeresztúri út mentén terül el, benne XIX. sz.-i, klasszicista és romantikus sírkövek találhatók.
Nikolaus Lenau (1802–1850) osztrák költő itt élt 1816–17-ben, orvos mostohaapját ide helyezték. Lenau innen járt vizsgázni a sátoraljaújhelyi piarista gimnáziumba. Megragadta a magyar táj, a Tisza, a magyar zene. Összesen 23 magyar vonatkozású verset írt.
Tourinform Tokaj: 3910 Tokaj, Serház u. 1. Tel.: 47/552-070; www.tokaj-tourizmus.hu
Története
A halban és vadban gazdag területen már az őskor embere is megtelepedett. A települést elsőként egy 1067-ben született, 1267-ben átírt határjárást rögzítő oklevél említi. Ebben az időben csak egy honfoglalás előtti időkben épített földvár védte a környéket, amely nem tudta megakadályozni, hogy a tatárok végigdúlják ezt a vidéket is (1241). A szőlőtermesztés fellendülése a tatárjárás után betelepített vallon szőlőműveseknek köszönhető.
Tokaj mindig is fontos kereskedelmi útvonalon, folyami átkelőhelynél feküdt, ami egyúttal vámszedést is jelentett. A város a XIII. sz.-tól a Tisza egyik legfontosabb kikötője. Védelmére a Bodrog és a Tisza találkozásához közel, a településsel szemben, az egykori tatárok dúlta földvár megerősítésével a XIV. sz. második felében várat kezdtek építeni. A magját jelentő lakótornyot Czudar Péter építtette (1388), később Brankovics György, majd Hunyadi János, a mohácsi csata (1526) után pedig Szapolyai János birtokolta.
1619-ben, Bethlen Gábor erdélyi fejedelemnek II. Ferdinánd elleni első támadása során egy ideig itt őrizték a magyar koronát. A várat Bethlen halála után özvegye átadta a királynak. A Rákócziak többször is megszerezték rövidebb időre a császári csapatoktól. Végül II. Rákóczi Ferenc 1704 telén, a jég beállta után elfoglalta és 1705-ben leromboltatta. Ma már mindössze egy falmaradvány látható. Közelében egy régi zsidótemető található, amelyet csak csónakkal lehetett megközelíteni. 1860-ban még temettek ide.
A város fejlődésében meghatározó szerepe volt a kereskedelemnek, amelyre nagy hatással voltak a törökök elől menekülő görög kereskedők, akik a XVII. sz. második felétől telepedtek itt le. Később zsidó családok vették át a Lengyelország és Oroszország felé irányuló borkereskedelem nagy részét. Az élénk kereskedelmi forgalom anyagi jólétet biztosított a város lakóinak.
Még ma is számos, jómódról tanúskodó a XVIII. sz. végén, ill. a XIX. sz.-ban emelt lakóház látható. A XVIII. sz.-ban még az orosz cárnak is pincéje volt a városban (mai Erzsébet Pince), innen szállíttatta a szentpétervári udvar számára a tokaji bort.
A vasút megépültével (1859) nemcsak a borszállítás nyert új eszközt, hanem megindulhatott egy szerény méretű iparosodás is (konyakgyár, bőrgyár, gyufagyár). A filoxéra-járvány azonban évtizedekre tönkretette a borvidéket, hiszen a szőlőtelepítés és az első borok elkészülte közel egy évtizedig tartott, ekkorra viszont a borvidék elvesztette tradicionális piacait.
A II. világháború után a hegylábi területeken végrehajtott telepítésekkel, a nagyüzemi termeléssel a hozamot akarták növelni, ez azonban a minőség rovására ment. Az 1986-ban városi rangot kapott Tokaj hazai és külföldi borászai ma a régi minőség visszaállítására, és a új külpiacok szerzésére törekednek.
Az egységes építészeti képet mutató, szépen rendbe hozott városközpont, a rendezett városkép elismeréseként Tokaj 1999-ben Hild-érmet kapott, 2002-ben pedig – Tokaj-Hegyalja többi településével együtt – Unesco világörökségi rangot nyert.