Tarcal
A község a Tokaj–hegyaljai borvidékhez tartozik.
Látnivalók
A műemlék római katolikus templom gótikus eredetére (XV. sz.) már csak a torony sarkán álló támpillérek és a kripta falai emlékeztetnek. A régi templom – amelyet egy ideig a reformátusok is használtak – a XVIII. sz. második felére annyira megrongálódott, hogy használhatatlanná vált. A barokk stílusban újjáépített templomot 1766. július 31-én szentelték fel. Berendezése rokokó, a XVIII. század közepéről való.
A község másik műemlék épülete a XVIII. sz. második felében, barokk stílusban épült, ún. Rákóczi-ház (Könyves Kálmán u. 52.), amelyet a XIX. sz.-ban erősen átépítettek.
Az épületből nyílik a Rákóczi-pince, ma a Szőlészeti Kutató Intézet működik itt.
A késő barokk stílusú református templomot 1777–97 között emelték. A szószék fölött szép, áttört, barokk fakorona látható.
A Fő út 71. sz. alatt található volt Sebeő-kúriában egykor turistaszálló működött, napjainkban magánház.
Ugyancsak a Fő úton látható a volt Andrássy-kúria. A XVIII. sz.-i, eredetileg barokk épületet a XIX. sz. első felében átépítették. Az 1800 körül épült, szépen rendbehozott, egykori zsinagógában ma a Tarcali Galéria működik.
A településtől É-ra emelkedő Terézia-dombon álló, ellipszis alaprajzú, késő barokk Terézia-kápolnát a XVIII. században építették.
A domb D-i lábánál az 1870-ben épült volt Degenfeld-kastély tömbje látható, ma kastélyszállóként várja vendégeit. Egykor itt volt a Magyar Királyi Vincellérképezde is, amelyben 1873-ban kezdték meg a képzést. Az egykori tanpince ma a gr. Degenfeld Szőlőbirtok és Pincészet tulajdona.
Klapka György honvédtábornok mellszobra a róla elnevezett általános iskola (Árpád u.) előtt áll, emlékeztetve az 1849. jan. 21–22-én e térségben lezajlott csatára. A tábornok egykori szálláshelyén (Fő út 64.) emléktáblát állítottak.
Története
Határából kő-, réz- és bronzkori leletek kerültek elő, bizonyítva, hogy a területen már régen megtelepedett az ember. A falutól K-re 1894-ben egy honfoglalás kori vezéri sírt tártak fel. A legenda szerint ez Turzul (Turcol) vezér sírja, akiről a település a nevét kapta. A sír helyén, a Nagy-Kopaszra vezető út mellett 1930-ban emlékművet állítottak, a leletek a Nemzeti Múzeumba kerültek. Innen hangulatos kilátás nyílik Tarcal két templomára.
Tarcal a honfoglalás idején királyi birtok volt, 1100-ban Könyves Kálmán itt tartott egyházmegyei zsinatot, amelyen törvénybe iktatták, hogy „...boszorkányokról pedig mivel ilyenek nincsenek, semmiféle vizsgálatot ne tartsanak.” A zsinat feltételezett helyén Könyves Kálmán emléktáblája áll (Könyves Kálmán u. 34.).
A település első írásos említése 1278-ból maradt fenn egy királyi adománylevélben. Tarcal a XV. században már mezőváros lett. A szépen fejlődő városka lakóinak életét a XVI–XVII. században megkeserítették a török és német betörések, a fosztogatás. Többször el is néptelenedett 1–2 évre, majd újratelepült.
A XVI. század közepére a lakosság nagy része református hitre tért. 1562-ben a reformátusok zsinatot tartottak, itt szövegezték meg hitvallásukat. A település a XVII. század elejére Rákóczi-birtok lett, majd 1711 után a királyi kamara kezébe került.
A XVIII. század közepétől lendületes fejlődés következett, a szőlő- és bortermelés anyagi biztonságot teremtett. Nagyobb arányú építkezések kezdődtek, a település nevezetesebb épületeinek nagy része ebből az időből származik.