Kiindulópontunk a Mókus erdei kirándulóhely, amely a 86-os út mellett, Kálócfától 1,2 km-re délre helyezkedik el. A 100 év feletti természetszerű erdeifenyves-tölgyes faállomány között kiépített létesítmény mellett erdészeti üzemi út halad, amely biztosítja a környék (Buda-fenyves) bejárását.

A pihenőhelytől nyugati irányba induljunk egy jelöletlen erdészeti úton.

A nyugatra tartó sétánk során kétszer találkozunk vízfolyással. Ez a Kozma-patak, amely észak-déli irányú vízfolyás, Kozmadombja település felett ered (valószínűleg innen a név) és a Csesztreg részét képező Kerkaújfalu után folyik a Cupi-patakba. (A Cupi-patak pedig később a Kerkába ömlik.)

A patak keleti ágát kb.: 800 méter megtétele után, a főágát 1 km séta után érintjük. A patak környékén a vizet kedvelő fafajokat is láthatunk, megjelenik a gyertyán és a tölgy.

Sétánkat északnak fordulva folytatjuk a K⟲ (félkör) jelzésen. Telepített erdeifenyves mellett haladunk el. Az erdeifenyő kedvező körülmények között 20–35 méter magasra is nő. Törzse egyenes. Ágai örvökben nőnek, ezért a fiatal példányok kora az örvek számából könnyen megállapítható. Idősebb korában ágtisztán felkopaszodik. Kérge a talajhoz közel vastag, mélyen barázdált, szürkésbarna, a magasabb részeken vékonyabb, vöröses, esetenként narancsos. Az idős példányok kérge nagy lapos táblákra repedezik. A koronája ritka: fiatalon kúpos, később ellaposodik, ernyőszerűvé válik. Virágzata toboz. A sűrű tűlevelek miatt a fény alig hatol át és ezért aljnövényzete alig van szinte már nincs is.

Az itt található fenyvesekben az erdeifenyő mellett feketefenyő is található. A feketefenyő nevét tűinek szokatlanul sötét színéről kapta (tűi párosával állók). Hazánkban a XIX. század végén kezdték telepíteni kísérleti jelleggel, elsősorban a talaj védelmére (a kopár hegyoldalak eróziójának megakadályozására és a meszes homoktalajok megkötésére). A telepítés két nagy hulláma az 1950-es és az 1970-es években volt. Ma már erdeink 3%-t kitevő ültetvényei vannak a Pannon sík- és a dombvidék terméketlen homokján, a dolomit és mészkő kopáron, ahol magától is terjed.

Kb. 500 méter séta után jelöletlen úton forduljunk keletre. Kiépített erdészeti úthoz érve (egy patakon való átkelés után) forduljunk délnek.

Kirándulásunk elsődlegesen fenyvesekben halad, de elegyesen találkozhatunk bükk- és tölgyfákkal is. A 86-os út felé visszatérve keleti irányba a fenyvest több helyen megbontja bükk és tölgyfa is. Zalában a leggyakrabban előforduló lombhullató fafajok a tölgy, a gyertyán és a bükk. A legismertebb a kocsánytalan tölgy. Átlagos magassága 20-40 méter. Koronája karcsú, ágai egyenesek. A bükk egészen más jellegű növény a tölgy mellett. 40 méter magasra is megnövő, egyenes, hengeres törzsű fa. Koronája magas, boltozatos. A kérge vékony, sima, világos- vagy sötétszürke. A levelek (főleg a fiatal példányokról) gyakran csak tavasszal hullanak le. Lombja ősszel aranysárgára színeződik; levele talajjavító hatású. Virágait a szél porozza be.

Kiépített erdészeti úton keletnek tartva térjünk vissza a kiindulási ponthoz.

Kálócfa "Mókus" erdei kirándulóhely A Kálócfa melletti "Mókus" erdei kirándulóhelyről két gyalogos és három kerékpáros útvonalat ajánlunk.