Az Irsapuszta irányából induló erdészeti út első sorompójánál kezdjük meg a túrát, innen a K– jelzésen déli irányba indulunk. Kb. 400 méterrel később, az út kiszélesedésénél (fa rakodási terület) délkeleti irányba jelöletlen földúton haladjunk tovább. Beérve az erdőbe tartsunk mindig jobb kéz felé az úton, hamarosan elérjük a jól kiépített erdei pihenőhelyet. A Macskás-forrás a Zalalövőről kiinduló gyalogos túrák kedvelt állomása. Mivel az Országos Kéktúra útvonal közelében helyezkedik el, gyakran keresik fel a nagyobb vándorkirándulások résztvevői is.

A pihenőhelytől kb. 1,2 km-en át jelöletlen erdei ösvényen haladunk délnyugati irányba. Ezt az utat követve ízelítőt kapunk a zalai erdők változatosságából.

Sokan tudják, hogy Zala az ország egyik legerdősültebb megyéje, területének közel 30%-án erdő található. A leggyakrabban előforduló lombhullató fafajok a tölgyek, a gyertyán és a bükk. A Zalalövő közeli erdők lombhullató erdői 3 fafajból tevődnek össze. Legismertebb a kocsánytalan tölgy. Átlagos magassága 20-40 méter. Koronája karcsú, ágai egyenesek. Levelei hosszú nyéllel csatlakoznak a hajtásokhoz, makkjai viszont nem kocsánnyal csatlakoznak a szárhoz (innen az elnevezés). A bükk egészen más jellegű növény a tölgy mellett. 40 méter magasra is megnövő, egyenes, hengeres törzsű fa. Koronája magas, boltozatos. Zárt állományokban a törzse csak magasan ágazik el, a magányos példányoké jóval lejjebb – ezek koronája félgömb alakúvá fejlődik. A kérge vékony, sima, világos- vagy sötétszürke. A levelek elliptikusak, kezdetben áttetszően sárgászöldek, alul selymesek, hosszuk 5–10 cm. A levelek (főleg a fiatal példányokról) gyakran csak tavasszal hullanak le. Lombja ősszel aranysárgára színeződik; levele talajjavító hatású. Virágait a szél porozza be. (A bükkerdők leveleik miatt aranylanak télen is.) A Macskás-forrás környékén is elegyfaként találhatók meg a gyertyános-tölgyesekben. A gyertyán a nyírfafélék családjába tartozó, viszonylag kistermetű fa. Váltakozó állású, kétszeresen fűrészes, egyszerű leveleik 3–10 cm hosszúak. Virágaik tavasszal nyílnak, szél porozza őket, lecsüngő barkavirágzatot alkotnak. A termés apró makkocska, kb. 3–6 mm hosszú kupacslevelek borítják. A gyertyán fája igen szilárd és kemény, nehéz vele dolgozni. Keménysége miatt azonban szerszámnyélnek, fogaskeréknek, kocsikeréknek, zongora mechanikájának kiváló.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

A túra utolsó szakaszában még 2 km-t teszünk meg a K– jelzésen, ahol fenyőerdő szegélyezi az utat. Az erdeifenyő kedvező körülmények között 20–35 méter magasra is nő. Törzse egyenes. Ágai örvökben nőnek, ezért a fiatal példányok kora az örvek számából könnyen megállapítható. Idősebb korában ágtisztán felkopaszodik. Kérge a talajhoz közel vastag, mélyen barázdált, szürkésbarna, a magasabb részeken vékonyabb, vöröses, esetenként narancsos. Az idős példányok kérge nagy lapos táblákra repedezik. A koronája ritka: fiatalon kúpos, később ellaposodik, ernyőszerűvé válik. Virágzata toboz. A sűrű tűlevelek miatt a fény alig hatol át és ezért aljnövényzete alig van, szinte már nincs is. Azért hívjuk őket örökzöldeknek mert folyamatosan hullajtja a leveleit, így egész évben gyönyörű zöld színekben pompázik. Az utolsó eljegesedés idején hazánk nagy részét erdei fenyvesek borították, ám az azt követő felmelegedésben különböző lombos fajok (például bükk és tölgyek) lassan északra, illetve a magasabb hegyekre szorították őket. Ma őshonos erdei fenyveseket csak meszes talajon, a Zalai-dombság északi részén található.

Zalalövő "Macskás" forrás és erdei pihenőhely A Macskás-forrás a Zalalövőről kiinduló gyalogos túrák kedvelt állomása. Mivel az Országos Kéktúra útvonalának közelében helyezkedik el, gyakran keresik fel a nagyobb vándorkirándulások résztvevői is. Három gyalogos és három kerékpáros túrát ajánlunk, ami érinti a pihenőhelyet vagy innen indul.